Biliügy

A szobatisztaság elérése nálunk úgy néz ki, eléggé elhúzódik. De nem adjuk fel! Már itthon csak alváshoz használunk pelust, mert Gergő ügyesen szól, ha jön a pisi vagy a kaki, ez már jó! Volt olyan időszak is, amikor ugyan szólt, de mire odaértünk bement a pisi. Mostmár nagyon szuper, mert nem megy be, odaérünk a bilihez. De ha megyünk valahová, akár csak a játszótérre, akkor felvesszük a pelust. Próbálkoztunk néhányszor, hogy talán mégsem kell a pelenka, de sajnos, bár szól, hogy jön a pisi, de hazáig még nem tudja tartani. Meg hideg is van már ahhoz, hogy levetkőzzünk a játszón pisilni. De nem baj. A félsiker is siker! Itthon már nem kell pelenka és ez jó dolog! Az alváshoz azért kell, mert éjjel szeret még inni, amikor felébred. Kiváncsi vagyok, mikorra hagyjuk el teljesen a pelenkát, de nem akarom sem sürgetni, sem erőltetni. Bianka védőnéni szerint, akit kedvelünk, mert nagyon aranyos, kialakulóban van a szobatisztaság és ez a lényeg. :)

Testvérek

Csabi egyre intenzívebben figyeli Gergőt! Mostanra már ügyesen forgatja a fejét és hangosan kiabál, ha jó a kedve. Kedvenc szavajárása a "heő" és a "geő". Meg is állapítottuk Gergővel, hogy ez már majdnem Gergő, amit mond. Gergő is nagyon szereti az öcsikéjét. "Rám nevetett!" "Ezt nekem mondta!" "Megfogta az ujjamat!" - magyarázza nekem rendszeresen az én nagyfiam. Lelkesen játszana is Csabival, föléhajol, rámászna, stb. a két és fél évesek lendületével. Sajnos le kell néha állítani Őt. Azzal biztatom Gergőt, hogy hamar megnő a kicsi Csabi, akkor aztán hancúrozhatnak, autózhatnak majd naphosszat együtt. De ha jobban belegondolok, már játszottak is együtt. Ugyanis Gergő kitartóan próbálgatja Csabi kezébe adni a játékokat. Csabika minden tőle telhetőt megtesz, próbálja megfogni, de még nem igazán sikerül. Illetve néha azért már a karikát sikerült megfogni egész jól. Hason fekvős, fejfelemelős játékot is játszottunk már több-kevesebb sikerrel. Gergő szeret Csabi mellé lefeküdni, hozzábújni. Ilyenkor lelekesen közli: "Anya, itt vannak a testvérek!" Aztán odateszi az arcát Csabi arcához és amikor Csabi kalimpál egyet, Gergő örömmel meséli el nekem, hogy Csabi bizony megsimogatta őt. Szóval nagyon cukik! Egyszer-egyszer próbálkozik vadulással is pl.lenyomja a kezét az ágyhoz, de sírásig még nem fajult a dolog. Én egyszer azért, amikor Gergő megszorította Csabi kezét, válaszul én megszorítottam Gergő kezét. Csak hogy megértse, hogy az fájhat és én megvédem Csabit, ha kell. De ez nem jellemző. Ja és ha Gergő felébred, akár reggel, akár a délutáni alvásból, egyből Csabihoz megy, és jó reggelt kíván! Jó látni, hogy mennyire szeretik egymást! Remélem, ez így is marad örökre!

Beszélgetünk

Íme, így gagyarászik és mosolyog már a mi kis Csabi babánk!!! Nagyon cuki! Minden nap többször is letesszük Őt a nagy franciaágyra és odakucorodunk hozzá Gergővel és persze este Apával és beszélgetünk! Bizony! Ma már a Gergő kérte, hogy beszélgessünk Csabival!



Gergő aranyköpései egy részét is meg kell örökíteni!

-Anya! Te mesélj! Te altass el és Veled ébredek fel!-mondta nekem egyik este Gergő.
-Ez a szerelem!-vágta rá Apa.

-Most nagy dolgom van! És a nagy dolgot nekem kell megcsinálni! Sokat kell dolgoznom, sok a munkám!-közben egy játékcsavarhúzóval szereli Gergő a tűzoltóautóját.

-Gergő! Segíts Apának rendet rakni a szobában!-szólt Apa.
-Nem!-mondta határozottan Gergő.
-Mi az hogy nem?-reagált Apa szigorúan.
-Ez nem volt szép, Gergő!-mondtam én.
-Köszönöm, nem!- válaszolt Gergő valóban kedvesebben!

Szól a Kolompos cd-je, a kedvenc Hull a szilva a fáról kezdetű népdalfeldolgozás. Gergő szaladgál körbe az ágyán a fa tartóoszlop körül és elesik. Rám néz.
-Semmi baj!-mondom neki kedvesen.
-Anya! Meggyógyít ez a zene!-és szalad is tovább.

Megszületett Csabi baba!

2011. augusztus 16-án, egy szép kedd délelőtt, turbó sebességgel megszületett Csabi baba! Már 7 hetes, tündérien mosolyog és gagyarászik és ezer dolgot tudnék már írni Róla meg persze Gergőről, de az időm és az energiám sajnos véges! Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem lenne szükségem alvásra, de sajnos van... vagyis lenne.
Most pedig leírom, hogyan is született, ez a kis Cukimanó, ahogy Gergő nevezi a kistesóját. 17-ére voltam kiírva, de Csabi baba már pár nappal előtte jelezte, hogy nemsokára meg szeretne születni. Jöttek ugyanis jóslófájások. Vasárnap már egész rendszeresen, de se elég erősek nem voltak, se elég gyakoriak és egy idő után teljesen elmúltak. Volt olyan, amikor fél óránként jöttek a fájások, de még simán elmentünk az Alle nevű bevásárlókközpontba nadrágot nézni az Attilának. Hétfőn semmit nem éreztem. Azon a bizonyos kedden reggel sem, de aznapra volt megbeszélve a szülészdokival a méhszájvizsgálat a kórházban, reggel fél 8-ra. Megvizsgált és azt mondta, hogy 2 ujjnyira már nyitva van a méhszáj, úgyhogy mostmár nagyon közel van a nagy esemény, lehet, hogy ma este már megszületik a kisbabóka! Utána mentem ctg-re és ott éreztem, ahogy feküdtem az ágyon, hogy valami folydogál. Kb. 8 óra volt ekkor. Hát az a magzatvíz volt! Fájást még nem éreztem. Átkísértek a szülőszobákhoz, telefonáltam az Attilának és persze izgultam! Nemsokára újra megvizsgált a doki és aztán begyorsultak az események. Nemsokára beindultak a fájások is és pillanatok alatt nagyon beerősödtek. 10 óra 45 perckor pedig már kint is volt Csabika és már megölelhettük és megpróbált szopizni is. Nagyon ügyes volt és azóta is ügyesen szopizik!

Tejecske is van bőven! Délután Attila behozta Gergőt és Anyukámat is. Öt napig voltunk kórházban Csabival, mert sajnos antibiotikumot kellett kapni valamilyen bakteriális fertőzés miatt. Meg persze be is sárgult, mint Gergő annak idején. Egyébként a sárgaság még mindig nem múlt el teljesen és ezért vérvételen is voltunk a múlt héten. Eredmény még nincs. Nagyon boldog voltam, hogy megszületett Csabika és alig vártam, hogy végre hazaengedjenek minket! De nagyon rossz érzés volt, hogy Gergővel csak fél vagy maximum egy órára találkozhattunk és sírva kérte minden nap, hogy "Anya gyeje haza!" Azt hittem, hogy megszakad a szívem! Én is sírdogáltam persze, mert nagyon hiányzott Nekem! Gergő azóta édesen többször is így szólt hozzám, Anya, beszélgessünk! Mi történt veled a kórházban? Ilyenkor persze beszélgetünk, mesélek, hogy mi hogy történt és hogy sajnos sokáig nem jöhettem haza. A múltkor édesen ezt mondta nekem: Anya! És nyafogtál? Anya! Én érted sírtam!
Persze tudom én, hogy jól megvoltak Apával, de azért nem volt könnyű a dolog se neki, se nekem...


És a büszke Apuka!

Ott van a lába!

Már várjuk nagyon a kis Csabi megérkezésést! Gergő nagyon édes, simogatja, puszilgatja a hasamat és általában ezt fűzi hozzá, hogy "Ott van a lába!" Persze ezt a kedvességet látja Apától, aki szintén szereti simizni a pocakot és így egy kicsit a Pocaklakót is. Már gyakorlatilag minden fontos dolgot beszereztünk, berendeztünk, megcsináltunk, bár még vasalni-, mosni- és tennivaló bőven akad. A héten hétfőn az ultrahangon azt mondták, hogy kb. 3500 gramm lehet a kis Babóka és minden a legnagyobb rendben. A ctg is jó lett.
Gergővel is játszunk "megszületőset". Bebújik az ágytakaró alá és ott mozgolódik, rúgkapál, mi meg Apával simogatjuk és viccelődünk, hogy itt a feje, háta, lába stb. Aztán leszedjük a takarót és megszületik Gergő!
Már régóta kint van az asztalon mindkettejük 4D-s ultrahangképe és sokat emlegetjük és mesélünk Gergőnek arról, hogy milyen volt, amikor ő volt a pocakomban, illetve amikor még nagyon kicsi volt, akkor miket csinált.
Megbeszéltük , hogy az ő régi kiságyát kapja meg a Kistesó, amit Gergő és Apa együtt szereltek össze!



A legújabb dekoráció pedig az ajtóra kiragasztott színes betük, amiből szépen összeraktuk gyerkőceink nevét. Holnap lefotózom és feltöltöm ide.

Ma aug. 4-e van és 17-ére vagyok kiírva, szóval mostmár bármikor kibújhat Csabika! Várunk! Gyere bátran!

Nyaralás Balatonlellén

Június végén egy hetet a Balatonnál töltöttünk. Úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk, milyen ha egy nagy sokgyerekes csapat nyaral együtt. (8 felnőtt és 10 gyerek, amiből 2 nagy kamasz, a többi pedig 1 és 9 éves között vegyesen) Attila régi barátai szerveztek egy ilyen nyaralást és mi is beneveztünk. Szerintem összeségében nagyon jól sikerült, bár alkalmazkodást is igényelt a dolog rendesen. Egy nagy apartman-házat béreltünk ki a part közelében, aminek volt egy nagy kertrésze is, ahol lehett csúszdázni, hintázni, focizni, motorozni stb. Napozóágyak is voltak, de azokat végül sajnos nem nagyon használtuk.
Gergő élvezte a nagy társaságot, a legjobbakat Mirával, vagyis Micivel játszottak együtt.



Az időjárás nem volt éppen a legszuperebb, sokat fújt a szél, sokszor viharos erejű, de azért napsütésben is volt részünk. Nekem a nagy pocakkal, nem volt baj, hogy nem volt őrült hőség, meg nézzük a dolog pozítív oldalát, legalább nem égett le a bőrünk. Illetve Attilának egyszer azért picit mégis sikerült.


Kirándulni is mentünk egyszer egy aranyos kisvonattal.
Utolsó nap pedig elmentünk Kehidakustányba a gyógy- és élményfürdőbe. Volt ott a nagyoknak nagycsúszda, a kicsinek pedig pici csúszda, amit Gergő nagyon élvezett. Volt vízforgatós élménymedence, vízesés, játszóház. Egész nap ott voltunk, jól éreztük magunkat. Attila elment egy nagyot szaunázni én meg utána kaptam finom cappucinót és egy szelet sütit, Gergőre addig kb. negyed órára a kis óvodában vigyáztak.

Vicces

Már van biztos legalább egy hónapja, hogy ezek történtek, de sajnos blogírásra nem sok erőm maradt az utóbbi időben. Szóval:
Egyik délután lent voltunk Gergővel a játszótéren és a szokásos motorozással töltötte az idejét. Fel a kis dombra, le a kis dombról. Egyszercsak azt láttam, hogy egy 4 év körüli helyes kislánnyal együtt játszanak. A kislány rollerezett, szépen megvárták egymást és beszélgettek. Nemsokára leszálltak a járművekről és tornamutatványokba kezdtek, aztán aszfalt krétával rajzoltak. Gondoltam, mostmár picit közelebb megyek hozzájuk és ott ülök le gy padra. Nem akartam én őket megzavarni, nagyon aranyosak voltak. Szóval a kiváncsiság odavitt és hallom ám, hogy Gergőt Sándornak szólítja a kislány. Gondoltam szólok, hogy nem jó néven szólítja a kis Manómat, de lazán vette a kislány, akit aztán mint megtudtam Annamarinak hívtak, onnantól Gergőt mondott neki. Másnap leesett a tantusz, hogyan lett a Gergőből Sándor. Ugyanis, ha megkérdezik valaki az én kis fiacskámat, hogy hívják, akkor Gergő a teljes nevét mondja hadarva, ami ugyebár Naszek Gergő Nándor és a Nándor meg a Sándor, az már szinte ugyanaz. :)
A másik cuki pedig, ahogy becézget engem. Az Anyácska a kedvencem, a legviccesebb pedig eddig a "Naszek Anya" volt!
Egyébként még mindig imád beszélni. A szókincse szerintem nagyon gazdag és már nagyon édesen használja a nyelvet. Olyanokat mond pl. hogy" Próbáld csak meg Anya! Sikerülni fog! Ügyes vagy!"
Van, amikor igazi fantázia-történeteket ad elő, amit általában úgy kezd el, hogy "Képzeld el Anyci...".

Új játékok

Ritkán veszünk játékot Gergőnek, mert a szülinapra, névnapra, karácsonyra stb. meg csak úgy, pont elég játékot kap a kis Manó, szóval van bőven mivel játszani. Ráadásul Anyukám megőrizte a tesóm és az én gyerekkori játékainkat. Régi teherautó, villamos, lego, könyvek, stb. De most mégis beiktattunk egy kis vásárlást. Ugyanis a mi nagyfiúnk kinőtte a régi fekete kismotorját. Anyukámnál van egy nagyobb narancssárga motor, amit Manna kapott annak idején. Amikor ott voltunk Panna mamánál, egyszercsak közölte Gergő, hogy a nagy motor az övé lesz, a kicsi fekete pedig a kistesóé, Csabié. Egészen meghatódtam, milyen aranyos!!! Gondolom onnan jött az ötlet, hogy mostanában már egy ideje úgy rakom el a kinőtt gyerekruhákat, hogy neki ez vagy az már túl kicsi, de jó lesz a kistesónak. Egyszóval, Apával úgy döntöttünk kap egy új motort! Nagyon örült neki! A zöld a kedvenc színe, így egyértelmű volt a választás.



A másik új játék pedig a kirakó. A kedvenc használtruha boltomban találtam egy traktoros Ravensburger kirakót. Az autó, traktor, busz és egyéb közlekedési eszközért rajongó kisfiamnak úgy gondoltam, megveszem, hátha érdekli már. 15 darabos kirakó, tehát nem a legegyszerűbb, de nagyon érdekelte az első perctől kezdve és már nem is tudom hányszor kiraktuk. Persze egy anya mindig elfogult, de tényleg nagyon ügyes szerintem! Ma pedig még egy kirakót kapott, egy Manny mesterset. Az tényleg egy aranyos mese és kell a változatosság, nem igaz? :) Ja és amint a képen látszik, próbálunk leszokni a pelusról. Kapott szép alsónadrágokat és időnként próbálkozunk. Egyenlőre több-kevesebb sikerrel. Most ott tarunk, hogy ha kérjük, akkor ráül a bilire, persze, van amikor győzködni kell. És ha éppen jókor ültetejük rá, akkor ügyesen belepisil és mindannyian nagyon örülünk. Ha csak úgy hagyjuk szaladgálni, akkor még bemegy a gatyóba a pisi, mert bár szól, de túl későn... akkor már csorog... bár a Margó mamánál, amikor vasárnap meztelenül szaladgált a kertben, észrevettem, hogy összeszorítja a lábait. Kérdeztem, hogy pisi lesz-e és már szaladtak is a Mamával a bilire... végül egy csepp sem ment a bili mellé, szóval ügyes volt! Jó úton haladunk, az biztos!
Zárásképpen, gondoltam feltöltök még egy aranyos játszóteres képet!

Kukorica derce

Gergő kedvenc dala a Hull a szilva a fáról kezdetű népdal. Ezt a dalt már egészen pici korában is nagyon szerette. Ha erre "rugóztunk" vele, szinte mindig vigyorogni kezdett. A képen élete első cd-jét tartja a kezében, ami a Kolompos együttestől egy válogatás a legjobb dalaikból. Amikor megláttam, hogy rajta van a kedvence, arra gondoltam, hogy ezt meg kell venni. Jól tettem, mert már "rongyosra" hallgattuk, de tényleg nagyon jó!
Nagyon jó érzéke van a zenéhez! Persze tudom, hogy minden anya elfogult, de tényleg! Rengeteg dalt ismer és nagyon jól el tudja énekelni azokat. A cd dalait pár taktusból felismeri, de ha én dúdolok valami, azt is.
A mesekönyvek közül a nagy kedvenc most Barthos Erikától az Anna, Peti és Gergő könyvek. Nagyon érdeklődve figyeli a történeteket és mindent megjegyez. Van egy történet arról, amikor elment a család a Budai Várba és a siklóval is utaztak. A múltkor kettesben elmentünk a pihenőszékért, amit a teszveszen megvettem, no és hová kellett menni érte, hogy átvegyük, a Lánchíd közelébe. Mondtam a Gergőnek, hogy hová megyünk, és hogy fogjuk látni a Lánchidat és az oroszlánokat, meg az alagutat. Erre ő kapásból rávágta, hogy a siklót, meg a turulmadarat is. Úgy meglepődtem, hogy bár eredetileg nem akartam ott sétálgatni, csak gyorsan átvenni a széket, de így mégis leparkoltunk a közelben és jól körülnéztünk. Nagyon élvezte! Megnéztünk minden látványosságot, a villamost és az emeletes turistabuszokat is beleértve és megállapítottam, hogy milyen nagyfiú lett belőle! A kismotorral sem ment el tőlem messzire és mindent nagyon megfigyelt és megismételte, amiket mondtam neki. Megbeszéltük, hogy majd Apával eljövünk ide egyszer kirándulni és akkor felülünk a siklóra is. Következő vasárnap szerencsére gyönyörű idő volt, így be is tarthattuk hamar az ígértünket. A kirándulás nagyon jól sikerült, készítettünk is jópár fényképet. Gyönyörűen sütött a nap, így még a fagyizás is belefért. Amikor már indultunk a kocsihoz, Gergő kérésére, még gyorsan átsétálunk a Duna-partra megnézni az rakpart forgalmát, a villamost és persze a Dunát.

Erre gondoltam!

Múlt héten pénteken Anyukámnál voltunk egy kicsit nagymamázni. Aznap nem dolgozott, így ráért egy kicsit unokázni. Mivel még diétáznia kellett Gergőnek, mert hétfőtől szerdáig hasmenéssel küzdöttünk, azt mondtam Anyukámnak, hogy ebédre elég lesz egy jó kis zöldségleves, főleg krumplival és répával. Nagyon jó idő volt aznap, a játszótéren jól kifáradtunk és szépen mentünk haza ebédelni. Gergőnek nagyon ízlett a leves, jót evett belőle, aztán megszólalt:
-Kérem a másikat!
Egymásra néztünk Anyukámmal, aztán azt mondta:
-Hááát, van egy kis almás süti az Ilonka nénitől. Házi, nagyon finom. Nem lesz semmi baj. (Mert én persze aggódva néztem, hogy nem akarok megint hasmenést.)
Aztán beleegyeztem. Panna mama elővette a sütit és letette Gergő elé:
-Erre gondoltam!- mondta elégedetten Gergő és kettőt pillanatok alatt jóízűen megevett. Mi meg persze nevettünk egy jót és Anyu felhívta Ilonka nénit is. Szerencsére aztán tényleg nem okozott semmi bajt a finom házi almás süti.
A képek nem aznap készültek, viszont aranyosak. Szerintem! :)

Gergő két éves lett

Hihetetlen! Gergőből március 2-án két éves nagyfiú lett. Szerdai napra esett szülinap, így késő délután, amikor Apa végre megérkezett a munkából, hármasban ünnepeltünk. Készítettem piskótás pudingtortát és tettünk rá a két gyertyán kívül egy aranyos marcipánlovacskát. Apával együtt elfújták a gyertyákat, aztán átadtuk az ajándékokat.



Kapott egy zöld pöttyös labdát, amit rögtön ki is próbált. Miért pont zöldet? Mert most az a kedvenc színe.












Aztán következett a kisvonat, a Kisvakondos könyv, Kockásfülü Nyúl dvd és a gyerekszobába egy nagyon klassz játszószőnyeg. Illetve a dolog egész pontosan úgy történt, hogy a szőnyeget lent felejtettük a kocsiban, de Gergő megszólalt:
-Kérek még ajándékot!
Egymásra néztünk Apával:
-Tényleg van még egy ajándék, lent a kocsiban!-mondtuk Gergőnek.
Apa gyorsan felhozta és nagy sikert aratott vele.


Másnap eljöttek a testvéremék, Zozó és Manna, hogy meghúzzák Gergő fülét. Aztán hétvégén jöttek a nagymamák, Pista bácsi, Jani és Jani papa. Jól sikerült a családi ünneplés is. Gergő már nagyon élvezte az ajándékok bontogatását, bár elkelt némi segítség. Meg persze nagy izgalommal játszott az új játékokkal. Főzött, szerelt, olvasott. :) Jó volt látni! Kapott szép pólót, nadrágot, zokni, pulcsit, de azokat csak egy pillantásra méltatta. Persze értem én, a játék a fontos! És igaza is van!

Beszélgetünk

Gergő nagyon szeret beszélni, ezt már többször is megállapítottuk családon belül. Ugyanis onnan lehet tudni, hogy merre van, hogy beszél és beszél... Egyébként idegen környezetben először meg se mukkan, majd ahogy kezd felszabadulni, úgy lehet a hangját egyre többször hallani, de persze itthon mondja a legédesebb dolgokat, na meg persze a nagymamáknál. Egyébként sokszor még álmában is beszél. Legtöbbször enni kér pl. mazsolát, pudingot, ubit vagy pedig tiltakozik, "Anya, nem atarom!" A "k" az nálunk "t" hang.
És most leírok néhány aranyos beszélgetést, amik ezen a héten hangzottak el.

A harisnyát vettük fel reggel, amikor megszólalt:
-"Nem atarom Annipanni!"...ehhez hozzátartozik, hogy nagyon szeretjük Marék Veronika Boribonról szóló meséit. Ő Boribon és én vagyok Annipanni. Többnyire. De a nagymamák is néha megkapják ezt a szerepet, sőt egyszer Apának is mondta, de megegyeztek utána, hogy Annipanni lány, így Apa nem lehet Annipanni.
-"Miért nem akarod Boribon?"-kérdeztem.
-"Mert van arcom!"-hangozott a válasz.

Egyik nap nyöszörögve mondta: "Fáj a nadrágom!"

Markológéppel játszott aranyosan egyedül, én éppen az asztalról pakoltam le evés után.
-"Ezt ráteszem és indulunk!"
-"Jól van Gergő!"
-"Jól van markoló!"

-"Anya! Fáj a derekam meg a fejem is!"- Panna mamának egyébként tényleg fáj a dereka, ott hallhatta.
-"Igen?"
-"Mert sokat ettem!"
-"Biztos?"-kérdeztem.
-"Iden!"-ez nálunk az igen-közben gurul a földön és elkezdi énekelni a Zsipp-zsupp kezdetű dalt. -"Júj, de fáj!"-mondta végül.

Ma az esti fürdés közben Apával a következő beszélgetés hagzott el:
-"Anya jöjjön!"
-"Apa nem jó?"
-"Nem."
-"Miért?"
-"Mert van arca."
Közben bementem kezet mosni és bekapcsolódtam.
-"Anyának van arca?"
-"Igen."
-"Gergőnek?"
-"Igen."
-"És Apának?"
-"Nem!"
-"De, Apának is van!"-mondtam én.
-"Nem akarom nézni Apa arcát!"-válaszolta Gergő. Mi meg persze nagyot nevettünk rajta.
Hogy ez a "van arca" mondás honnan jön, arra még nem jöttünk rá...

Néhány aranyos dolog még, ki tudja meddig mondja még így:
-tejgebíz = tejbegríz
-tapazonó = tappancsos zokni
-tutucs = kukucs
-sanyavú = savanyú

"Nem tudok aludnom!"

Ezt Gergő ma hajnalban mondta félálomban. Kb. hajnali 4 lehetett, amikor hallottam, hogy nyöszörög. Átmentem a szobájába, már ült az ágyán. Ilyenkor mindig iszik egy kis vizet és aztán alszik tovább, de most még először azt mondta:"Pudingot!" Mondtam neki, hogy "Persze, kapsz pudingot!" Erre ő: "Ubit!" "Kapsz ubit is!"-válaszoltam. Ilyenkor, már rájöttem, hamarabb visszaalszik, ha mindenbe beleegyezek. Amióta abbahagytuk szopizást, sokkal többet alszik egyhuzamban és már egyre többször alussza át az éjszakát, aminek én nagyon örülök. Mármint, hogy jobban alszik, mert a szopizás nekem is hiányzik.

A szopizást egyébként két fokozatban hagytuk abba. Először a napközbeni szopizásokról tereltem el a figyelmét. Ha jött, hogy kér anyacicit, mindig kitaláltam vagy mutattam valamit. Ez egész jól működött. Az ebéd utáni elalvós szopizást meghagytam neki. Aztán mondogattam neki, hogy anyának fáj a cicije. (Egyébként tényleg érzékeny volt, mert a kistesó már a pocakban fejlődött és fejlődik ügyesen.) Aztán az egyik esti fürdésnél, egész pontosan január 15-én este mondtam Gergőnek, hogy sajnos a doktor bácsi azt mondta, hogy nem szabad szopizni a cicit, ha anyának fáj, hogy meggyógyuljon. Egész jól fogadta, de aztán persze sírva aludt el. Mondjuk eddig meg azért sírt, mert nem akart soha lefeküdni és elaludni...csak éppen eddig a cicin szépen megnyugodott és elaludt. Most felajánlottam neki, hogy simogathatja a cicit. Ennek persze örült és végül így aludt el. Majd megszakadt a szívem, de ezt kellett tennem. 43 kilóval nem biztos, hogy el tudta volna látni a szervezetem a fejlődő babát, úgy hogy közben a Gergő is szopikázik. Meg aztán később két gyerkőcöt szoptatni... na mindegy már, így döntöttem, meg persze az egész család is az elválasztás mellett voksolt. Végülis 22 hónapos koráig szopizott az én kicsi Gergőm! Ez nem kevés. És már mindent szépen megeszik, ügyes nagyfiú! Persze tudom én, hogy egy idő után az összebújás volt a lényeg. Az összebújás megmarad, csak már máshogy.
Aztán pár nap múlva megpróbáltuk, hogy Apa el tudja-e így altatni Gergő és sikerült. Sírt egy kicsit, de végül szépen elaludt és csak hajnalban ébredt. Szóval végülis könnyebben ment a dolog, mint gondoltam, de azért mégis nehéz volt. Persze mesélünk és énekelünk neki az elalvásnál, amit nagyon szeret, de azért mégiscsak azt kell mondanom, hogy egy korszak végérvényesen lezárult. Aztán még aranyosan játékban feldolgozta Gergő az új szituációt. A fürdésnél a pingvin még sokszor elment a doktor bácsihoz, hogy miért is nem szabad szopizni a kis pingvinnek. Édes volt, ahogy ezt feldolgozta!