2010. január 30., szombat

Éjszakai gondoskodás



Ezt a címet egy William Sears nevű nyolcgyerekes amerikai gyermekgyógyásztól "vettem kölcsön". Sokszor előveszem és olvasgatom ezt a könyvet, hogy erőt gyűjtsek az "éjszakai műszakhoz". Ugyanis Gergő még mindig nem alussza át az éjszakát, pedig a jövő héten már 11 hónapos lesz. Sokszor ébred, szopizik és szerencsés esetben szépen szopizás után alszik tovább. Hol a kiságyában, hol pedig mellettem. Mostmár egyre többször a kiságyában, ami egyébként a mi ágyunk mellett van, mert szeret hason aludni és időnként előre kúszni, ehhez pedig a franciaágyban mellettem kevés a hely. Meg az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy jobban szeret úgy szopizni, hogy én ülök és ő a karomba simul, mint fekve mellettem. Mondjuk megértem, de én meg nagyon szerettem /szeretek fekve szoptatni, mert utána sokkal könnyebben visszaalszom. Egyébként lehet, hogy a tejcsi is jobban jön, amikor ülök. Na de lényeg az, hogy még mindig gyakran ébred. Ha nyolckor sikerül elaludnia, akkor 10-11 körül ébred újra. De olyan is sokszor előfordul, hogy fél óra múlva felébred. Ha csak kilenckor aludt el, akkor 11-1/2 12 vagy éjfél a következő. Aztán 1/2 3, aztán jön a hajnali 5 órás kortyolgatás és onnantól már óránként fent van félálomban. 1/2 8-kor pedig már teljesen kinyílnak a kis szemecskéi. Az enyéim még csukva tudnának maradni... :) Így aztán, ha azt hallom, hogy egyik másik ismerős gyereke már átalussza az éjszakát, akkor kicsit irígykedem, aztán előveszem a már említett könyvet és olvasok olyanokról, akik szintén hasonló cipőben járnak.
Nem tettem közzé azonnal ezt a blogbejegyzést, mert úgy gondoltam, hogy folytatom még... de valahogy nagyon ritkán jutok hozzá a blogíráshoz, pedig bőven lenne mit írn! Most végülis már csak annyit fűzök hozzá, hogy volt egy pár nagyon nyugtalan esténk és éjszakánk, amikor elkezdett totyogni Gergő. Ha ez nehezen feldolgozandó élménynek nem lenne elég, akkor még ezt kíséri, hogy szegénykémnek fölül egyszerre négy fogacska készülődött kibújni. Szóval közben Gergőnk elkezdett a sok kétlábon egyensúlyozás után és bútorba illetve kézbe kapaszkodás után önállóan lépegetni. Nagyon örülünk mindennek, de bizony annak is, hogy most pár napja végre egészen nyugodtan alszik, ugyanis a kb. este 8 órás altatás után kb. 9-kor felébred, kis sírás, majd dédelgetés után visszaalszik és csak kb. éjfél-fél 1 körül ébred és aztán, most jön a lényeg, többször is előfordult már, hogy csak 5- negyed 6-kor ébredt! Aztán szopizás után még kis szundikálás és 7- negyed 8-kor teljesen kinyílnak a kis szemecskék. Olyankor pedig nagy vidáman mosolyogva és frissen, fiatalosan, gyorsan fel kell állni és Gergő szerint azt kell mondani, hogy bá! :)
Ági

2010. január 14., csütörtök

Mikuláscsizma, építőkocka

Egy szép nagy piros Mikuláscsizma az egyik kedvenc játékunk volt egész decemberben, de még mostanság is előkerül gyakran a polcról. A január az új játékok kipróbálása jegyében telt eddig. (A fotókat és részleteket majd a következő blogbejegyzésben láthatjátok.) Szóval... Ki tudja, hogy mi mindenre jó egy ilyen csizma? Mi másra, mint belepakolni mindenfélét, aztán előhúzni nagy boldogan a kismacit, csörgőt stb. Legtöbbször bele sem kell nézni, csak előhúzzuk a játékokat, mit Rodolfó. De azért belenézni és belekiabálni is kalandos egy ilyen kis Krampusznak.





A másik kedvenc játékunk a különféle méretű és színű egymásra és egymásba belerakható építőjáték. Sokféle technikával, napokig elmélyülten gyakorta Gergő, hogyan és melyiket lehetegymásba rakni és mostmár megy, mint a karikacsapás! A toronyépítés egyenlőre Apa és Anya dolga, a ledöntés pedig a kis Manóé.


Milyen íze van a húzós béka zsinórjának? Háááát, a mellékelt ábra szerint azért annyira nem biztos, hogy túl finom!De mindent ki kell egyszer próbálni...

A kis tornász

Gergő mindig próbálgatta a kiságyban a tornázási lehetőségeket. Szokott körbe-körbe szaladgálni, leguggolni, felállni és egy idő után próbálta keresztben is átérni. Szépen lassan nőtt és ügyesedett a kicsi Fiacskánk és egy napon végre elérkezett a pillanat és sikerült átérni az egyik oldalról a másikra!!! Nagyon örült és büszke volt magára, persze mi is rá! Azóta forogni is próbál, mint a búgócsiga! Persze a "Dínóüvöltés" sem maradhat el.







Ezt a "hátsó fogást" Gergő először Anyukám sarokkanapéján gyakorolta. Most már a könyvespolcba kapaszkodva, a szekrénynél, a franciaágynál és persze, mint látható a fotón, a kiságyban is kitűnően megy!


Ja és persze elég egy kézzel kapaszkodni, sőt van amikor már kapaszkodni sem kell ám! Bizony! Ugye milyen ügyes vagyok! :)