Tropicarium

Múlt hétvégén elmentünk a Tropicariumba. Megnéztük a cápákat, halakat, madarakat, majmocskákat, krokodilt, pókokat, csigákat és még sok érdekes állatot. Egy ideig Apa cipelte Gergőt, de aztán lekívánkozott a kis Manóci. Na, akkor aztán beindult a szaladgálás. Szerencsére nem voltak sokan, mert jó idő volt aznap, de ez így volt számunkra tökéletes. Legalább mindenhez hozzá lehetett férni. Természetesen a "cápa-alagútban" is leragadtunk egy kis időre,


bár Gergőkénket egy kis idő után a cápa, hogyan is fogalmazzak szépen, nem igazán érdekelte már tovább, mert rátalált egy sokkal érdekesebb játékra...



és az cipelgette, emelgette, dobolt rajta, megfordította, aztán visszaállította és rámászott. Nemsokára egy kislány is csatlakozott hozzá. Később "beszélgettek" is egymással és együtt nézték a halakat.

Aztán Gergőt elvittem egy jó kis bebújós helyre, ahonnan megnézhette a rájákat is. Szerintem tetszett neki. Bemászott, leült és nagy szemekkel nézelődött. Fel is állt, de kiegyenesedni nem tudott, aztán ügyesen kimászott.

Aztán még szaladgált a már korábban említett kislánnyal el kicsit. Már látszott a fáradtság mindkettőjükön és akkor jött az új ötlet. A rájáknál a fellépőre le lehetne ülni. Gergő próbálkozott ügyesen, volt amikor egész jól sikerült, de egyszer melléült, abból aztán lett egy kis esés és egy nagy sírás. Akkor megállapítottuk, itt az ideje hazamenni. Mindenesetre nagy élmény volt a Tropicarium, az biztos!

Má és Gege

Má- azaz Márk, Gege - azaz Gergő. Így nevezik egymást a kis barátok. Márk öt hónappal idősebb Gergőnél és nagyon aranyos, okos kisfiú. Amikor rossz az idő, akkor meglátogatjuk egymást és kipróbáljuk egymás otthoni játékait, de jó idő esetén egyeztetünk telefonon és ha lehet, akkor lent találkozunk. Mostanság jött az ötlet, hogy menjünk el fagyizni. A fényképezőgépet is bekészítettem, hogy lefotózzam a tölcsérmajszolást. Fagyizás közben igazi "férfi-érdeklődéssel" aranyosan nézték a buszokat (Gergő az mondja a buszra, hogy bumm), autókat és a motorokat. Fagyizás után pedig irány a játszótér. Azt túlzás lenne állítani, hogy együtt játszanak, hiszen picik még, de mégis fontos, hogy ott van a másik!

A dömper

Gergő nagy kedvence lett a dömper, amit az első szülinapjára kapott a nagypapájától. Akkor még nem ért le a lába, de már nemsokára felfedezte, hogyan is lehet vele játszani. Eleinte nagyon hosszú ideig el tudott játszani a vonócsappal... kiszedte, aztán visszadugta a helyére. Sokszor és kitartóan próbálkozott az igazán nem könnyű feladattal, így aztán ez ma már rutinból megy.
Mostmár inkább tologatja, emelgeti, rámászik, rápakol és megtanulta, hogyan lehet "száguldozni"... de egyenlőre valamiért csak a hátramenet működik! :)
Sajnos ez a szép sárga dömper elég nehéz, így levinni az utcára és a játszótérre nem tudom. (Pedig biztos népszerű lenne...) Ugyanis egyenlőre Gergőnek még segíteni kell a lépcsőzésben és szinte mindig be kell iktatni egy kisebb vagy nagyobb vásárlást. Szóval bőven elég hazacipelni a dolgokat. Na de nem is ez a lényeg, hanem a videófelvételek. Jó szórakozást mindenkinek!

Majdnem elfelejtettem megemlíteni az egyik legkedvesebb játékát, ami amolyan igazi fiús játék, az autók, dömper, motor kerekének a tekerése, forgatása és a forgó kerék megfigyelése. A dömper és a kismotor kerekét két kézzel egyszerre is tudja hajtani. Nagyon ügyesen! A felvétel végén pedig szalad hozzám. Hogy miért? Mert ő is nagyon szereti megnézni a képeket, videókat, amiket készítek róla. De nemcsak nézi, hanem általában nevet is rajta! :) Ha megkérezem, ki van ott, azt mondja Baba. A "Ki a Baba?" kérdésre pedig magára mutat, tehát tudja, hogy ő szerepel a felvételen.