Talán most megpróbálok írni újra, mert a legutóbbi bejegyzésem óta nagyon sok idő telt el. Alszik az én kis Gergő babucim, Attila elment egy régi edzéstársa koncertjére és kivételesen érzek magamban erőt, hogy írjak. Igaz, már egy bejegyzésbe belekezdtem valamikor novemberben és papírra is vetettem néhány gondolatot, de hogy leüljek írni... na arra nem volt esély. Persze most sem tudom, meddig írhatok, mikor ébred fel az én kis bogárkám... merthogy még mindig ébred sokszor éjjelente. Éjfél előtt 2x tutira, éjfél körül is kér egy kis Anyacicit és éjfél után még szintén minimum 2x. Legtöbbször hajnali 3 körül, aztán 6 előtt valamivel. Utána még hála az égnek visszaalszik kb.1/2 8-8-ig. Na, de azért mégis nekikezdek.
Szóval átköltözünk Őrmezőre. Ez most már a saját lakásunk és nagyon szépen felújítottuk. Attila nagyon sokat dolgozott itt hétköznap esténként meg hétvégéből is minimum egyik napon. Így rám maradt az összes otthoni dolog, hétköznapok, pakolás stb. Mindenki totálisan elfáradt! Azon a hétvégén, amikor átöltöztünk, még nem tudtunk itt aludni, a dobozok tetején nem lett volna túl kényelmes, így egy hetet átmenetileg Budaörsön voltunk Panna nagyinál. Aztán átköltözünk és jöttek az igazán nehéz napok és a kialvatlan, sírós éjszakák. Gergő nappal édesen és örömmel szaladgált, játszott, fedezte fel az új lakás zegzugait, bár az öltözködésnél olyan küzdelmeink voltak, hogy csak na. Aztán meg persze hazajönni nem akart a játszótérről. Aztán jött az ebéd előtti alvás, amikor nem lehetett letenni az ágyába. Cicin szépen elaludt, de amint letettem, azonnal felébredt, így főzni nem tudtam addig, amíg aludt.(Pedig ennek már olyan szépen bejáratott rendje volt Szigetszentmiklóson. Annyira cukin mutatott mindig az ajtóra, amikor felébredt, hogy menjünk ki a konyhába és nézzük meg, mit főzött Anya és persze azonnal ebédelni kellett. ) Na aztán a délutánok jól teltek, estefelé jött Apa és fürdés után az alvás... illetve a nem alvás, sírás és megoldáskeresés. Látszólag hamar elaludt, de letenni nem lehetett, mert azonnal felébredt és sírni kezdett. Vagy ha mégis sikerült letenni a kiságyába, félóra vagy egy-két óra múlva újra felébredt és ez így ment egész éjjel. Én már, ha azt mondom, hogy a végkimerültség szélén álltam, akkor még mindig nem túlzok. Ez így ment kb.3 hétig. Közben beteg is lett, köhögött, lázas lett és az örlőfogak is bújtak is áttörték az ínyét fölül. Próbáltam többféle módon a több éjszakai alvást összehozni, de a mi franciaágyunkban sem aludt jobban. a hely is túl szűk volt már hármunknak és így Apa sem tudott aludni Aztán azt találtam ki, hogy gyapjú takaróval a Gergő szobájában a földön is megágyazok, és amikor már végképp nem bírok ülve próbálkozni az altatással, akkor lefekszem vele a "földre". Nem volt túl kényelmes, de egy picivel többet aludtunk vagy legalább fekhettem hulla fáradtan és nem kellett ülnöm, meg fekve Gergő is hamarabb elaludt. Most már szerencsére túl vagyunk a nehézén. Nem is tudják mások, hogy milyen szerencsések, hogy a gyerekük átalussza az éjszakát vagy mondjuk csak 1x ébred. Egyébként a költözés előtt pár nappal, egész konkrétan október 28-án Gergő, életében először átaludta az éjszakát. 8 körül elaltattam, utána 1/2 10-kor leébredt, de aztán csak reggel 3/4 7-kor édredt. Én 6 körül felébredtem és azon gondolkodtam, hogy tényleg nem nem kellett egyszer sem felkelnem és visszaaltatnom az én kicsi Bubukámat. Aztán gyorsan füleltem, hogy vesz-e egyáltalán levegőt. És persze szépen aludt... aztán próbáltam visszaaludni, de nem ment! Lehet, hogy kialudtam magam? :)
Zárás képpen egy találóskérdés! Mit csinál ezen a képen Gergő? Megfejtés: dolgozik, de azt ő csak röviden úgy mondja, do. Pedig már nagyon nagy szókincse van és tud több dalt és mondókát is. De erről majd a következő blogbejegyzésben írok!
