Zsivás

Kezdjük talán azzal, hogy a mi kis Fiókánk imád beszélni! :) Már jó ideje elkezdődött nálunk a papagáj korszak, de mostanra már tulajdonképpen tovább is léptünk, ugyanis nemcsak megismétel mindenfélét, hanem ügyesen alkalmazza is az elraktározott információkat, szavakat, kifejezéseket. Ma délben például egyszer csak váratlanul, miközben a levest ettük,"Jó étvágyat" kívánt nekem. Először nem értettem, hogy mit mond, mert nem mondta tisztán, de aztán rájöttem, mit is mondott... és persze ő is nagyon örült, hogy megértettem.
Szombaton itt voltak Gergő névnapját ünnepelni, Anyukám, a bátyám, akit Gergő elnevezett Zozónak, és persze Mannus, az imádott unokatesó. Szóval amikor Gergő befejezte a vacsorát, kikiabált nekem a konyhába, hogy "Köszönöm a vacsoját, Ana!" Kérdeztem a többieket, hogy valaki mondta-e neki, hogy köszönje meg, de nem! Ő saját magától ilyen udvarias! Én persze el vagyok ájulva!!! De jogosan, nemde?!
A színek is jól mennek már. Zöld, piros, tét (ismertebb nevén kék), sárda (sárga). Ha jól emlékszem, a "ződ" volt az első, amit megjegyzett. Ma a naracssárga pulcsimra, rávágta, hogy "Ez lózsasín." Persze megbeszéltük, hogy nem, ez narancssárga és gyorsan mutattam valami rózsaszínt. A feketét és a fehéret keveri még, de szerintem már nem sokáig!
Az állatnevekből is egyre többet tud. Az én kedvencem a zsivás, azaz a zsiráf. Apa kedvence pedig a pinajó, azaz a pillangó!:)

Átköltöztünk

Talán most megpróbálok írni újra, mert a legutóbbi bejegyzésem óta nagyon sok idő telt el. Alszik az én kis Gergő babucim, Attila elment egy régi edzéstársa koncertjére és kivételesen érzek magamban erőt, hogy írjak. Igaz, már egy bejegyzésbe belekezdtem valamikor novemberben és papírra is vetettem néhány gondolatot, de hogy leüljek írni... na arra nem volt esély. Persze most sem tudom, meddig írhatok, mikor ébred fel az én kis bogárkám... merthogy még mindig ébred sokszor éjjelente. Éjfél előtt 2x tutira, éjfél körül is kér egy kis Anyacicit és éjfél után még szintén minimum 2x. Legtöbbször hajnali 3 körül, aztán 6 előtt valamivel. Utána még hála az égnek visszaalszik kb.1/2 8-8-ig. Na, de azért mégis nekikezdek.
Szóval átköltözünk Őrmezőre. Ez most már a saját lakásunk és nagyon szépen felújítottuk. Attila nagyon sokat dolgozott itt hétköznap esténként meg hétvégéből is minimum egyik napon. Így rám maradt az összes otthoni dolog, hétköznapok, pakolás stb. Mindenki totálisan elfáradt! Azon a hétvégén, amikor átöltöztünk, még nem tudtunk itt aludni, a dobozok tetején nem lett volna túl kényelmes, így egy hetet átmenetileg Budaörsön voltunk Panna nagyinál. Aztán átköltözünk és jöttek az igazán nehéz napok és a kialvatlan, sírós éjszakák. Gergő nappal édesen és örömmel szaladgált, játszott, fedezte fel az új lakás zegzugait, bár az öltözködésnél olyan küzdelmeink voltak, hogy csak na. Aztán meg persze hazajönni nem akart a játszótérről. Aztán jött az ebéd előtti alvás, amikor nem lehetett letenni az ágyába. Cicin szépen elaludt, de amint letettem, azonnal felébredt, így főzni nem tudtam addig, amíg aludt.(Pedig ennek már olyan szépen bejáratott rendje volt Szigetszentmiklóson. Annyira cukin mutatott mindig az ajtóra, amikor felébredt, hogy menjünk ki a konyhába és nézzük meg, mit főzött Anya és persze azonnal ebédelni kellett. ) Na aztán a délutánok jól teltek, estefelé jött Apa és fürdés után az alvás... illetve a nem alvás, sírás és megoldáskeresés. Látszólag hamar elaludt, de letenni nem lehetett, mert azonnal felébredt és sírni kezdett. Vagy ha mégis sikerült letenni a kiságyába, félóra vagy egy-két óra múlva újra felébredt és ez így ment egész éjjel. Én már, ha azt mondom, hogy a végkimerültség szélén álltam, akkor még mindig nem túlzok. Ez így ment kb.3 hétig. Közben beteg is lett, köhögött, lázas lett és az örlőfogak is bújtak is áttörték az ínyét fölül. Próbáltam többféle módon a több éjszakai alvást összehozni, de a mi franciaágyunkban sem aludt jobban. a hely is túl szűk volt már hármunknak és így Apa sem tudott aludni Aztán azt találtam ki, hogy gyapjú takaróval a Gergő szobájában a földön is megágyazok, és amikor már végképp nem bírok ülve próbálkozni az altatással, akkor lefekszem vele a "földre". Nem volt túl kényelmes, de egy picivel többet aludtunk vagy legalább fekhettem hulla fáradtan és nem kellett ülnöm, meg fekve Gergő is hamarabb elaludt. Most már szerencsére túl vagyunk a nehézén. Nem is tudják mások, hogy milyen szerencsések, hogy a gyerekük átalussza az éjszakát vagy mondjuk csak 1x ébred. Egyébként a költözés előtt pár nappal, egész konkrétan október 28-án Gergő, életében először átaludta az éjszakát. 8 körül elaltattam, utána 1/2 10-kor leébredt, de aztán csak reggel 3/4 7-kor édredt. Én 6 körül felébredtem és azon gondolkodtam, hogy tényleg nem nem kellett egyszer sem felkelnem és visszaaltatnom az én kicsi Bubukámat. Aztán gyorsan füleltem, hogy vesz-e egyáltalán levegőt. És persze szépen aludt... aztán próbáltam visszaaludni, de nem ment! Lehet, hogy kialudtam magam? :)
Zárás képpen egy találóskérdés! Mit csinál ezen a képen Gergő? Megfejtés: dolgozik, de azt ő csak röviden úgy mondja, do. Pedig már nagyon nagy szókincse van és tud több dalt és mondókát is. De erről majd a következő blogbejegyzésben írok!

Kedvencek

Gergőnek mostmár határozottan körvonalazódik az érdeklődési köre, ízlése és egyre tudatosabban, határozottabban adja tudtunkra, hogy mit szeretne csinálni, enni és persze, hogy mi az, amit nem. A "nem" szót egyébként gyönyörűen, kristálytisztán ejti ki. Az "igen" még nem megy, de bólogatni azt nagyon tud, ha valamit kérdezünk tőle és ő azt szeretné! :)
Szóval, gondoltam egy csokorba próbálom gyűjteni a kedvenc dolgait.

Kedvenc játékok:
-tűzoltóautó, teherautó, kisautó, nagyautó, vonat, motor stb. :)
-dömper és motor, amikre felülhet
-fabéka és textilbéka, amiket mostanában előszeretettel puszilgat.
-labdák mindenféle méretben

Kedvenc ételek:
-görögdinnye, sárgadinnye (a dinnye szót is nagyon szépen és érthetően mondja ki és a zöldségesnél az volt, amit szinte mindig kellett venni)
-csemege- illetve kovászos uborka
-zöldborsó
-répa
-alma
-paradicsomleves tésztával
-reszeltsajt
-tükörtojás
-spenót

-brokkoli
-túrórudi (egyenlőre a csoki nélkül, azt én eszem meg helyette :))
-kölesgolyó
-répalé, gyümölcstea
-szopizás (Gergő szavaival élve: Anyacici)
Ezek bármikor és minden mennyiségben lecsúsznak a mi kis Pupákmanónk pocijába!

Kedvenc dalok,versek:
-"A part alatt", amiből ő igazából az "apa" szót fedezte fel, így aztán Gergő szépen kratívan "továbbfejlesztette" a dalt és a napokban már énekelte úgyis, hogy "anyarta" illettve, most a legújabb a "mamarta"
-Bóbita
-Altatódalok közül: Este jó, Csendes éj
-Haragosi

Kedvenc tevékenységek:
-kavicsgyűjtés illetve legújabban botok gyűjtése
-labdázás
-motorozás
-autók, motorok, teherautók, buszok megfigyelése és osztályozása séta ill. utazás közben. Mindig megfigyeli és már mondani is tudja, hogy az a bizonyos jármű pici vagy nagy. Vagyis Ő úgy mondja, hogy naaaagy!
-hintázás, amire most szokott vissza újra. Volt egy időszak, amikor nem hintázott, de most a játszótéren is megint szívesen beül a hintába és a szobahinta is minden nap újra használatban van.
-forgószékben pörgés, hol a macival (Brumma, ahogy Gergő mondja), hol nélküle
-könyvnézegetés a kiskádban


-szennyesruha ki- és bepakolása a szennyestartóba
-cipők felpróbálása
-ajtótámasztó ék kiszedése és azzal kapirgálás mindenfelé a lakásban
-konyhaszekrényből műanyag doboztetők, csipeszek kiszedegetése és ásványvizes flakonok cipelése... mást is vinne szívesen, de én szigorú vagyok... :)
-csavarok, telefontöltők és apró dolgok(pl. kupakok) nézegetése, rakosgatása
-zenehallgatás, táncolás
-bújócska (a pelenkázó mögötti búvóhelyre bújik be a legszívesebben)

Tánc, móka, kacagás

Gergővel egyre többet lehet viccelni és együtt nevetni! Értékeli a vicces grimaszokat, mozdulatokat, izgalmas helyzeteket stb. és ha mások nevetnek valamin, akkor ő is próbál együtt nevetni a többiekkel. Olyan édesen tud kacagni, hogy meg kell zabálni! Például a következő videófelvételt akkor készítettem, amikor egyik hétvégén Apjával viccelődtek. (Csak mire kigondoltam és elővettem a fényképezőgépet, a nagy kacagás már lecsengett, de azért valamennyire sikerült megörökíteni.) Szóval, Rózsikáéktól, amikor legutóbb itthon jártak, Gergő kapott egy nagyon menő baskettball sapkát, ami még nagy a kis fejecskéjére, de mókázni szuperul lehet vele. Apa feltette a fejére és amikor Apa játékból tüsszentett, a sapka, hogy hogynem leesett! :)

A következő videófelvételen, pedig Gergő táncolásáról készült! Tud támaszkodás nélkül is táncolni, de a legtöbbször keres valami stabil dolgot, belekapaszkodik és rázza magát, rugózik, kezét, lábát, fejét mozgatja. A mi kicsi fiacskánk nagyon szereti a zenét minden formában. Szereti, amikor énekelek neki, imádja a zenélős játékokat nyomkodni, rádiót, Halász Judit és Máté Péter dalait hallgatni és a mostani nagy kedvence, a you tube-on a minimax-os magyar gyerekdalokat hallgatni. Tényleg jó a zenei és a képi világa is! Nekem is tetszik, sőt Apa is szívesen hallgatja. Ma például a legnagyobb lelkesedést a "Hídló végén" kezdetű gyerekdal váltotta ki Gergőkénkből. Valósággal ugrált az etetőszékben. Ugyanis ezeket a dalokat olyankor szokta hallgatni leginkább, amikor mosogatok. Persze mondja nekem, hogy "dzsu", azaz, hogy "csücss", üljek le mellé, de akkor ki fog elmosogatni? Persze, azért van, amikor leülök egy kicsit mellé... Ja, és ha vége van egy dalnak, akkor azt mondja:"Anya, mé!" Mostanában már azt is meg szoktam vele beszélni, hogy mégegyszer ugyanazt szeretné meghallgatni vagy egy másikat.

A Balatonnál

Tegnap leugrottunk egy napra a Balcsihoz. Hárman mentünk, Panni mama, Gergő és én. Azért csak ilyen rövid időre, mert tegnap volt a bátyám születésnapja és gondoltuk meglátogatjuk őket. Éppen a Balcsinál nyaralnak a kislányával, Mannával. Arról nem is beszélve, hogy kánikulában legjobb a vízparton lenni. Ezért gondoltunk egyet Anyukámmal és elindultunk korán reggel. Nagyon jól éreztük magunkat, csak Apa hiányzott nagyon. De neki sajnos dolgoznia kellett. Siófokon egy kávézóban találkoztunk reggel 9 és 1/4 10 között, aztán elmentünk Zoliék strandfelszereléséért és irány a strand! Először kerestünk egy jó árnyékos helyet, aztán barackot, meggyet és szilvát ettünk. Gergőnek még egy darabka kifli és dióstekercs is lecsúszott.



Majd irány a víz, 28 fokos volt!!! Bekentük a gyerekeket, de annyira tűzött a nap, hogy én inkább ráadtam Gergőre egy pólót, meg egy fehér sapkát. Nem igazán élvezte a vizet. Végig a karomban volt, és azt sem akarta, hogy bevizezzem... fáradt volt...mert persze lefelé az autóban nem aludt el. Manna viszont az úszógumijával nagyon jót fürdött! Aztán mi a Gergővel kimentünk inkább és elmentem vele a babakocsival sétálni. 10 perc után a karfára támaszkodva elaludt. Próbáltam rávenni, mikor még nézelődött, hogy dőljön hátra, de nem akart, mert annyi érdekességet kellett megfigyelni. Strandolók, autók, motorosok stb. :) Aztán amikor elaludt, persze lefektettem és a babakocsi háttámláját is leengedtem amennyire lehetett. Beálltam vele egy árnyékos helyre és vártam. Kezdem megéhezni, ezért próbáltam vele egy büféhez beállni, ahol csak néhány ember volt, de nem sikerült vennem semmit, mert amint közelebb értünk az emberekhez, azonnal nyitogatni kezdte a szemecskéjét. Na, gondoltam nem baj, majd a kritikus fél óra után visszamegyünk a tesómékhoz, de sajnos ez nem volt jó ötlet, mert nemsokkal utána felébredt. Pedig nagy zaj nem volt, de úgy látszik nagyon éberen aludt, nehogy lemaradjon valamiről. :) Így sajnos csak 3/4 órát aludt az otthoni szokásos 2-2 és fél óra helyett, így persze egy ideig nyűgös és fáradt volt. Aztán túllendült egy kis szopikázás segítségével.
Ebédre halat ettünk uborkával és kiflivel. Gergő nagy uborkaevő ám! A desszer pedig palacsinta volt. Ebéd után Manna aludt egyet, mi pedig próbáltunk halkan játszani, kevés sikerrel.


Aztán inkább elvittük Gergőt nézelődni a babakocsiban, hátha elalszik, de esze ágában sem volt! :)

Csak nem fogja alvásra pazarolni a drága időt, amikor mindenfelé annyi érdekesség van!!!
Mikor Manna a nagy alvásból felébredt, következett a közös játék a kőbálnával, amit Manna inkább lovacskának keresztelt.

Kőbálnázás után pedig szépen sorban elkértük és kipróbáltuk a mellettünk nyaraló kisfiú összes játékát! Pedig nálunk is volt mindenféle, persze a másik játéka mindig érdekesebb... ezt már az itthon homokozásaink során megállapítottam. Az osztozkodás Mannával nem mindig volt könnyű, végül Manna a számolást javasolta. Azt kérte, hogy kilencig számoljak, így egy kis várakozással szépen sorrakerültek felválva többször is. Ez a járássegítő volt a legnépszerűbb.



Ja, és végre találtam a bazárban Gergőnek egy jókis homokozós teherautót, amire már nagyon vágyott! Azzal is játszott egy kicsit, aztán újra elmentünk fürdeni.



Isteni volt a víz és mostmár Gergő is élvezte az öntögetést. Főleg azt, amikor rám önthette a vizet. Nagyi hozott 2 régi műanyag bögrét, amire én gyerekkoromból emlékszem is, hogy játszanak velük a kisunokák.
Finom fagyit is ettünk, Gergő is jóízűen rágcsálta a tölcsért. Aztán sajnos el kellett kezdeni készülődni hazafelé. Panni nagyi vett még egy szelet görögdinnyét, amit együtt megettünk. Nagy sikere volt!
Először a Nagyit vittük haza, kb. este fél kilenc körül értünk Budaörsre. Gergő sajnos 10 perccel az érkezés előtt felébredt és sírt, hogy ki akar szállni és szopizni szeretne. Nagymami már az összes játékot elővette, hogy szórakoztassa a kisTrónörököst, de hiába. Végül énekeltem neki, az már egy idő után segített. Követezett még egy szopizás és kiflimajszolás, aztán amig én rendet raktam a kocsiban, Nagymama és Gergő sétáltak egy picit! Persze Gergő fel is szeretett volna menni a nagyihoz, de én már nem engedtem, mert már így is késő volt.


Aztán irány haza Apához. De Gergő nem aludt el az autóban bármennyire is késő volt, mert még látni akarta Apát.
Szép nap volt! Boldog szülinapot Zoli!

Tropicarium

Múlt hétvégén elmentünk a Tropicariumba. Megnéztük a cápákat, halakat, madarakat, majmocskákat, krokodilt, pókokat, csigákat és még sok érdekes állatot. Egy ideig Apa cipelte Gergőt, de aztán lekívánkozott a kis Manóci. Na, akkor aztán beindult a szaladgálás. Szerencsére nem voltak sokan, mert jó idő volt aznap, de ez így volt számunkra tökéletes. Legalább mindenhez hozzá lehetett férni. Természetesen a "cápa-alagútban" is leragadtunk egy kis időre,


bár Gergőkénket egy kis idő után a cápa, hogyan is fogalmazzak szépen, nem igazán érdekelte már tovább, mert rátalált egy sokkal érdekesebb játékra...



és az cipelgette, emelgette, dobolt rajta, megfordította, aztán visszaállította és rámászott. Nemsokára egy kislány is csatlakozott hozzá. Később "beszélgettek" is egymással és együtt nézték a halakat.

Aztán Gergőt elvittem egy jó kis bebújós helyre, ahonnan megnézhette a rájákat is. Szerintem tetszett neki. Bemászott, leült és nagy szemekkel nézelődött. Fel is állt, de kiegyenesedni nem tudott, aztán ügyesen kimászott.

Aztán még szaladgált a már korábban említett kislánnyal el kicsit. Már látszott a fáradtság mindkettőjükön és akkor jött az új ötlet. A rájáknál a fellépőre le lehetne ülni. Gergő próbálkozott ügyesen, volt amikor egész jól sikerült, de egyszer melléült, abból aztán lett egy kis esés és egy nagy sírás. Akkor megállapítottuk, itt az ideje hazamenni. Mindenesetre nagy élmény volt a Tropicarium, az biztos!

Má és Gege

Má- azaz Márk, Gege - azaz Gergő. Így nevezik egymást a kis barátok. Márk öt hónappal idősebb Gergőnél és nagyon aranyos, okos kisfiú. Amikor rossz az idő, akkor meglátogatjuk egymást és kipróbáljuk egymás otthoni játékait, de jó idő esetén egyeztetünk telefonon és ha lehet, akkor lent találkozunk. Mostanság jött az ötlet, hogy menjünk el fagyizni. A fényképezőgépet is bekészítettem, hogy lefotózzam a tölcsérmajszolást. Fagyizás közben igazi "férfi-érdeklődéssel" aranyosan nézték a buszokat (Gergő az mondja a buszra, hogy bumm), autókat és a motorokat. Fagyizás után pedig irány a játszótér. Azt túlzás lenne állítani, hogy együtt játszanak, hiszen picik még, de mégis fontos, hogy ott van a másik!

A dömper

Gergő nagy kedvence lett a dömper, amit az első szülinapjára kapott a nagypapájától. Akkor még nem ért le a lába, de már nemsokára felfedezte, hogyan is lehet vele játszani. Eleinte nagyon hosszú ideig el tudott játszani a vonócsappal... kiszedte, aztán visszadugta a helyére. Sokszor és kitartóan próbálkozott az igazán nem könnyű feladattal, így aztán ez ma már rutinból megy.
Mostmár inkább tologatja, emelgeti, rámászik, rápakol és megtanulta, hogyan lehet "száguldozni"... de egyenlőre valamiért csak a hátramenet működik! :)
Sajnos ez a szép sárga dömper elég nehéz, így levinni az utcára és a játszótérre nem tudom. (Pedig biztos népszerű lenne...) Ugyanis egyenlőre Gergőnek még segíteni kell a lépcsőzésben és szinte mindig be kell iktatni egy kisebb vagy nagyobb vásárlást. Szóval bőven elég hazacipelni a dolgokat. Na de nem is ez a lényeg, hanem a videófelvételek. Jó szórakozást mindenkinek!

Majdnem elfelejtettem megemlíteni az egyik legkedvesebb játékát, ami amolyan igazi fiús játék, az autók, dömper, motor kerekének a tekerése, forgatása és a forgó kerék megfigyelése. A dömper és a kismotor kerekét két kézzel egyszerre is tudja hajtani. Nagyon ügyesen! A felvétel végén pedig szalad hozzám. Hogy miért? Mert ő is nagyon szereti megnézni a képeket, videókat, amiket készítek róla. De nemcsak nézi, hanem általában nevet is rajta! :) Ha megkérezem, ki van ott, azt mondja Baba. A "Ki a Baba?" kérdésre pedig magára mutat, tehát tudja, hogy ő szerepel a felvételen.

Mászóka

Gergő még nem járt teljesen stabilan, amikor már azt próbálgatta, milyen érzés ráállni a különféle játékokra, könyvekre. Kísérletezett, hogy mi mennyire csúszik a lába alatt. Persze jónéhányszor póruljárt szegénykém, mert nagyot esett. De ezek az esések nem tántorították el, sőt! Egy ideje már nemcsak mindenre rálép, hanem fel is mászik mindenre. A kezdő képen például egy fém csokisdobozon áll és az Ikea-s bébijátékba kapaszkodik. Csak úgy megjegyzem, amin támaszkodik, az bár a képen viszonylag stabilnak tűnik, de nem az. Nagyon könnyen elcsúszik.
Az első számú kedvenc a kislétrám. Elég gyakran szoktam használni, rögtön előveszem, ha valamit a földön állva nem érek el könnyedén. Persze értem én, hogy egy gyerkőc számára az a legérdekesebb, amit a szülők használnak. Egyik alkalommal, amikor raktam fel Gergőnek a hintát, utánam mászott. Először megijedtem, de aztán szépen épségben lejöttünk mind a ketten... persze azért nem olyan őrült magas a létra... de azért mégis. Na attól a naptól kezdve, minden áldott nap többször is mászókáztunk a létrán. Engedtem, hogy többször is felmásszon és próbáljon lejönni is. Meg persze tanítgattam arra, hogy kapaszkodjon végig. Ugyanis eleinte annyira örült a mászásnak, hogy megtapsolta magát a tetején. Úgy viszont nem kapaszkodott és az nekem határozottan nem tetszett! Most már teljesen önállóan, ügyesen kapaszkodva felmászik, de a lejövetel még nem mindig sikerül. Legtöbbször a karomba kéreckedve jön le.


A másik nagy kedvenc a franciaágy. Egyik alkalommal amikor ágyneműt cseréltem és éppen a gumis lepedőt raktam fel a nagy szivacsra, megjelent mögöttem. Nagyon büszke volt magára és persze én is rá! Aztán gyorsan elővettem a fényképezőgépet és megkértem Gergőt, hogy másszon fel újra. Íme két kép a nagy eseményről. Egyébként hártafelé csúszva már gyönyörűen és biztonságosan le tud jönni. Csak akkor van gond, amikor az ágyon a kis Pupák hossztengely körüli gurulásba kezd! Szóval nagyon résen kell lenni minden percben, mert energiában és ötletben nincs hiány! :)

Pityénpitty

Gergő most már nagyon sokmindent próbál mondani. Tulajdonképpen már mindent megért és ő is próbál kommunikálni és mesélni a maga kis szókincsével.



Azt hogy Anya, Apa, Mama, Baba már gyönyörűen és teljesen érthetően mondja. Nagyon sokféle hangsúllyal és hangerővel tudja már mondani, hogy Anya és Apa. Suttogva, kiabálva, mérgesen, kedvesen és olyan sok szeretettel, hogy mindig elolvadok. A "mama" kiejtésén sokat nevettünk, mert elég sokáig erőteljes olaszos akcentussal mondta, fonetikusan leírva valahogy így: Mámmmá. :) Ezeken kívül szépen mondja, hogy néni, egy(mert mi már komolyan számolunk is), hamm (és közben megy az etetőszékhez), bamm (ez a harang, ha valaki nem tudná esetleg), ennyi (amikor nem kér több ennivalót, akkor mondja ezt és közben már szedi is le az előkét) .

Aztán most jöjjön egy kis szótár, ugyanis a többiből többnyire egyenlőre az első két hangot vagy egy picit többet tudunk. Tehát: Ba-banán, Ma-margarin, Na-narancs, Má-Márk (Gergő barátja), Ma-Manna (unokatesó), Hinn-hinta, Bá-bácsi, bábábá-háp, háp, háp, gágá-liba, Ama-alma, Né-Néró nevű kutyus, Bamma-brumma (maci), dáng, gang-ez a labda, Mo-mosógép, Pom vagy Bom-Pompom nevű mesefigura. Ezeken kívül szépen tud ugatni, ha kutyát lát és berregni, ha autót, teherautót, motort látunk! A cica nyávogást is profin utánozza! Persze volt alkalma igazi cicától megtanulni, mert mind a két nagymaminál van cica. Egyébként a játékboltban az eladó néni meg is dícsérte Gergőt, mert olyan szépen nyávogott! Anya persze nagyon büszke volt a pici fiacskájára! :)

Gergő az utcán, a boltban, az ablakból és mindenütt figyeli az embereket és osztályoz: néni vagy bá-azaz bácsi. Persze jól hallhatóan mondja, így aztán mindenki jót mosolyog és integetni kezd neki vagy legalábbis szól hozzá valami kedveset. Az első, akire használta a bácsi szót, az István bácsi volt (Margó nagyi férje) és Ő azóta is nagy "kedvence" Gergőnek. Ha ott vagyunk náluk, állandóan figyeli Gergő, hogy mit csinál Isván bá'. De nem csak figyeli, hanem mondja is, hogy "bá".
Az egyik leggyakrabban használt szava pedig a következő: be. Ez jelenti azt, hogy bemegy valahová, vagy be szeretne menni és egyenlőre kifelé is "be"-t mond. Ezen kívül, ha valami begurult pl. az ágy alá vagy ha valamit bepakol valahová, az is "be". A másik nagyon gyakori kifejezés a "mé" azaz még. Nagyon ügyesen és sokrétűen használja ezt is. Így kér még enni, de ha valamelyik dal, játék, mese tetszik neki, akkor is ezt mondja. A "pitty" illetve "pityénpitty" pedig megfejthetetlen. Amikor jóllakott, elégedett, jókedvű, akkor jön ez a kifejezés. Sétálgatás, játék, pakolászás közben pittyeg. :)

A legújabb, a napokban történt, hogy elnevezte saját magát is. Eddig magára azt mondta, hogy baba, de most legújabban valami olyasmit hallottam, hogy dédé. Amikor megkérdeztem Tőle, hogy ki a Dédé, akkor határozottan mindkét ujjával magára mutatott. De ha azt kérdezem, hogy "Ki a Gergő?", akkor is magára mutat.
Ezen kívül Gergő szinte minden tárgyat köt valakihez. Pontosan tudja például, melyik cipő kié vagy hogy ki melyik poharat vagy bögrét, ki melyik fésűt, fogkefét, tusfürdőt stb. szokta használni és azonnal mondja is. Persze csak annyit mond egyelőre, hogy Anya, Apa vagy Mama. Kíváncsi vagyok, mikor teszi majd hozzá azt az egy kis "é" hangocskát.

Gondolkodtam, hogyan is lehetne könnyen megörökíteni minnél több mindent, amit már mond a mi kis Manókánk. Végülis az Őrségben készült fényképet vettem elő és bekészítettem néhány dolgot, amit már ügyesen meg tud nevezni. Jobb lenne persze rögzíteni egész nap a hallottakat és végül összevágni, de ahhoz sajnos nem értek. Szerintem így is aranyos ez a két felvétel. (Majd készítek még rövid videófelvételeket, hátha sikerül egy kis "pittyegést" rögzíteni, mert az a legviccesebb.Ha sikerül, mindenképpen feltöltöm.) Ezt a bejegyzést már jó egy hete megírtam, de a videót csak ma készítettem, így aztán azóta Gergő aktív szókincse újabb "kinccsel" bővült, ami a felvételen is hallható. Ez pedig a "tető", amit Gergő valahogy úgy mond "dedő". (Nem a háztetőről van szó, hanem a különféle műanyag dobozok tetői.) Ezekkel nagyon szeret játszani, a konyhaszekrényből is kiveheti és elvihet magával. Régebben a műanyag ásványvizes palack volt a kedvenc, most pedig a tető. Vajon mi lesz a következő? :)

Alsópáhok- Kolping Hotel

Március közepén elmentünk hármasban egy kicsit pihenni Alsópáhokra. Miért éppen oda? Mert van ott egy családbarát hotel, amiről jókat hallottunk. Valóban családbarát volt, nagyon jól éreztük magunkat! Gergő rengeteg új élménnyel lett gazdagabb. Például Apával elmentek babaúszásra. A mi Kicsikénk nagyon élvezete a vizet. Volt, amikor komolyan figyet, máskor meg nevetett. Például, amikor az a rész következett, hogy fel kellett dobni a levegőbe a babákat. Lubickolás közben mondókáztak, énekeltek. Biztonságos fogásmódokat is tanult Apa, Anya meg boldogan nézte az ő kis családját és fotózott, na meg rövid videófelvételt készített. Csak mellékesen jegyzem meg, elmehettem volna
persze egy kicsit egyedül szaunázni, de egyszerűen képtelen voltam... olyan jó volt nézni őket:) Persze később azért bepótoltam a szaunázást! ...és amikor siettem a megbeszélt időpontban a medencéhez a kis családomhoz...hát mit látok? Gergő békésen alszik Apa vállán. :)


Aztán többször is elmentünk játszani az uszoda közelében kialakított játszószobába. Az egyik fele úgy volt kialakítva, hogy lehessen nagyot hancúrozni a gyerekeknek illetve a gyerekekkel és senki ne üthesse meg magát. Babzsákfotelekkel és nagy, puha, könnyű, színes építőjátékokkal volt berendezve. Még mi is élveztük!Szuper volt! A másik oldalon pedig kisasztal, székek, kirakókkal, játékok, babák.

Egyik napra beterveztünk egy baba-mama tornát is. Felöltöztünk sportos ruhába, aztán indulás! Sikerült pontosan érkezni, mi voltunk az elsők! Aztán nem is jöttek mások. Kár, pedig nagyon jó volt. Apa próbált rólunk olyan képet is csinálni, ahol együtt tornáztunk, de mindegyik bemozdult. Na sebaj, ez a karikás kép viszont jó lett! Reggelenként és esténként jókat ettünk szálloda a svédasztalos kínálatából. A babákra és a kicsi gyerekekre ott is nagyon figyeltek. Igazi terülj, terülj asztalkám volt számukra is! Sőt! Előke, babaszék, babatányér, babakanál, bébiétel, de a szakácsok számukra is készítettek többféle ételt.

Totyogó

Nagyon sokat fejlődött Gergő az utóbbi időben. A leglátványosabb, hogy már gyönyörűen, egyedül, stabilan jár. Még január közepén, egészen pontosan 12-én a szülinapomon tette meg az első önálló két lépést felém, aztán a karjaim közé dobta magát. Majd visszafordult, Apához is lépett és hozzá is bedőlt. Ez elég jó játéknak is bizonyult! Ezek után még jópár napig csak kapaszkodva lépegetett, de aztán szépen fokozatosan egyre hosszabb távokkal próbálkozott egyedül. Úgy mondhatnám állandóan a járással próbálkozott, gyakorlatilag egész nap le sem ült. Na jó, persze amíg evett, aludt vagy mesét hallgatott, addig pihent egy kicsit. Az egy éves szülinapján pedig már egészen stabilan járkált. Eleinte persze csak a lakásban (tapadós zokniban), mert a téli csizmában az utcán nem igazán sikerült jól irányítani a lábacskákat. Aztán úgy gondoltam, kellene venni egy kis szandált, mert készültünk egy kis pihenésre Alsópáhokra. Gondoltam, ott a hotelben mégsem szaladgálhat majd például az étteremben vagy az uszodában sem zokniban, sem mezitláb. Szerencsére találtam a közeli kis cipőboltban egy nagyon aranyosat, aminek Gergő látványosan örült. Aztán megjött a szép idő és a kis Aprócska kapott egy kényelmes sportcipőt is. Akkor már semmi sem akadályozott minket abban, hogy a játszótéren is ide-oda totyogva felfedezzünk mindent. (Ez a felvétel március közepén készült.)
Eddig a hintát használtuk csak a játszótéren és onnan figyeltük az eseményeket. Mostanság már a csúszdát és a homokozót is kipróbáltuk. Biztos ugyanígy van a legtöbb családban, hogy Anya a félősebb. Gergőt én eddig a csúszdán végig fogtam a hónaljánál és egy pillanatra sem hagytam "csak úgy egyedül" csúszni. Aztán egyik hétvégén Gergő Apával csúszdázott. Lett is nagy huppanás meg kacagás! Anya meg gyorsan próbálta megörökíteni az eseményeket!

Az első szülinap

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én mindig időhiánnyal küzdök! Olyan sokminden van, amit le lehetne írni ebben a blogban, mert nap mint nap annyi aranyos, vicces dolog történik, de egyszerűen nem jutok hozzá. A mindennapos dolgokkal elszaladnak a napok... eszünk, alszunk, mosunk, teregetünk, főzünk, vásárolunk, sétálunk, játszunk, hintázunk, este meg nem akarunk aludni... illetve én sokszor már tudnék... persze este még jó lenne Apával is beszélgetni, be kéne hozni a lemaradást, ami a háztartási dolgokban keletkezett, tusolni, hajat mosni, e-mail-t nézni, könyvet olvasni és blogot írni... na és hát mindezt egyszerre nem lehet. Ráadásul most, hogy végre gyönyörű az idő, délelőtt és délután is lementünk Gergővel. Ma viszont elhatároztam, hogy megpróbálok egy kicsit írni. Anyukám itt volt ma és megint sokat segített, így most nincs mosatlan, vasalt is nekünk egy adagot és ráadásul a gép is az enyém, mert Apa tejfakasztó bulin van. Az egyik kollégának kislánya született és ma megünneplik. Egyszóval enyém a gép, az idő és a lehetőség, amig Gergőci alszik. Na ez utóbbit nem lehet kiszámítani, meddig tart és mikor van szükség egy kis szopikára és összebújásra...vagy mikor jön az a szörnyű fogfájás, ami az utóbbi napokban kínozza szegénykémet.

Most akkor rátérnék a lényegre, amiért elkeztem ezt a bejegyzést írni. Gergő egy éves lett március 2-án!!!Ezen a szép keddi napon Anyukám eljött hozzánk, hogy segítsen előkészülni estére és hogy meghúzza a kis ünnepelt fülecskéjét, de csak egy kicsit, mert "hivatalosan"szombatra hívtuk össze a családot. Aztán este hármasban ünnepeltünk. Gergő kapott tőlünk egy búgócsigát, egy szép tavaszi sapit és egy könyvet.



Másnap eljött Apukám és a mostani felesége és megvolt az egész estét kitöltő program Apának, ugyanis az ajándékot össze kellett előbb szerelni, de megérte!















Csütörtökön eljött Margó nagyi és Isván bácsi, hogy szombaton ne legyen tömeg. Gergő szép duplót kapott ajándékba, amivel azóta is minden nap játszunk.
Fotót még nem kapunk erről az estéről, de amint megérkezik feltöltöm ide.
Szombaton végülis nem lett semmiféle tömeg, mert Jani beteg lett, Apósék pedig nem találtak ide. Végülis Panni nagyi, Zoli és Mannus tudtak eljönni, de jó volt ez így is. Gergő ide-oda mászkált, jött-ment egész délután és este. Az ajándékokat Manna is segített kibontani. Köntös, kis nyávogó plüss-cica, pingvin, na meg persze saját készítésű tortát ettünk és énekeltünk. Aztán jöhetett a motor- illetve autóverseny, később pedig a gyümölcssaláta és a szendvicsek. Boldog szülinapot kicsi Gergő!

Éjszakai gondoskodás

Ezt a címet egy William Sears nevű nyolcgyerekes amerikai gyermekgyógyásztól "vettem kölcsön". Sokszor előveszem és olvasgatom ezt a könyvet, hogy erőt gyűjtsek az "éjszakai műszakhoz". Ugyanis Gergő még mindig nem alussza át az éjszakát, pedig a jövő héten már 11 hónapos lesz. Sokszor ébred, szopizik és szerencsés esetben szépen szopizás után alszik tovább. Hol a kiságyában, hol pedig mellettem. Mostmár egyre többször a kiságyában, ami egyébként a mi ágyunk mellett van, mert szeret hason aludni és időnként előre kúszni, ehhez pedig a franciaágyban mellettem kevés a hely. Meg az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy jobban szeret úgy szopizni, hogy én ülök és ő a karomba simul, mint fekve mellettem. Mondjuk megértem, de én meg nagyon szerettem /szeretek fekve szoptatni, mert utána sokkal könnyebben visszaalszom. Egyébként lehet, hogy a tejcsi is jobban jön, amikor ülök. Na de lényeg az, hogy még mindig gyakran ébred. Ha nyolckor sikerül elaludnia, akkor 10-11 körül ébred újra. De olyan is sokszor előfordul, hogy fél óra múlva felébred. Ha csak kilenckor aludt el, akkor 11-1/2 12 vagy éjfél a következő. Aztán 1/2 3, aztán jön a hajnali 5 órás kortyolgatás és onnantól már óránként fent van félálomban. 1/2 8-kor pedig már teljesen kinyílnak a kis szemecskéi. Az enyéim még csukva tudnának maradni... :) Így aztán, ha azt hallom, hogy egyik másik ismerős gyereke már átalussza az éjszakát, akkor kicsit irígykedem, aztán előveszem a már említett könyvet és olvasok olyanokról, akik szintén hasonló cipőben járnak.
Nem tettem közzé azonnal ezt a blogbejegyzést, mert úgy gondoltam, hogy folytatom még... de valahogy nagyon ritkán jutok hozzá a blogíráshoz, pedig bőven lenne mit írn! Most végülis már csak annyit fűzök hozzá, hogy volt egy pár nagyon nyugtalan esténk és éjszakánk, amikor elkezdett totyogni Gergő. Ha ez nehezen feldolgozandó élménynek nem lenne elég, akkor még ezt kíséri, hogy szegénykémnek fölül egyszerre négy fogacska készülődött kibújni. Szóval közben Gergőnk elkezdett a sok kétlábon egyensúlyozás után és bútorba illetve kézbe kapaszkodás után önállóan lépegetni. Nagyon örülünk mindennek, de bizony annak is, hogy most pár napja végre egészen nyugodtan alszik, ugyanis a kb. este 8 órás altatás után kb. 9-kor felébred, kis sírás, majd dédelgetés után visszaalszik és csak kb. éjfél-fél 1 körül ébred és aztán, most jön a lényeg, többször is előfordult már, hogy csak 5- negyed 6-kor ébredt! Aztán szopizás után még kis szundikálás és 7- negyed 8-kor teljesen kinyílnak a kis szemecskék. Olyankor pedig nagy vidáman mosolyogva és frissen, fiatalosan, gyorsan fel kell állni és Gergő szerint azt kell mondani, hogy bá! :)
Ági

Mikuláscsizma, építőkocka

Egy szép nagy piros Mikuláscsizma az egyik kedvenc játékunk volt egész decemberben, de még mostanság is előkerül gyakran a polcról. A január az új játékok kipróbálása jegyében telt eddig. (A fotókat és részleteket majd a következő blogbejegyzésben láthatjátok.) Szóval... Ki tudja, hogy mi mindenre jó egy ilyen csizma? Mi másra, mint belepakolni mindenfélét, aztán előhúzni nagy boldogan a kismacit, csörgőt stb. Legtöbbször bele sem kell nézni, csak előhúzzuk a játékokat, mit Rodolfó. De azért belenézni és belekiabálni is kalandos egy ilyen kis Krampusznak.





A másik kedvenc játékunk a különféle méretű és színű egymásra és egymásba belerakható építőjáték. Sokféle technikával, napokig elmélyülten gyakorta Gergő, hogyan és melyiket lehetegymásba rakni és mostmár megy, mint a karikacsapás! A toronyépítés egyenlőre Apa és Anya dolga, a ledöntés pedig a kis Manóé.


Milyen íze van a húzós béka zsinórjának? Háááát, a mellékelt ábra szerint azért annyira nem biztos, hogy túl finom!De mindent ki kell egyszer próbálni...