Erre gondoltam!

Múlt héten pénteken Anyukámnál voltunk egy kicsit nagymamázni. Aznap nem dolgozott, így ráért egy kicsit unokázni. Mivel még diétáznia kellett Gergőnek, mert hétfőtől szerdáig hasmenéssel küzdöttünk, azt mondtam Anyukámnak, hogy ebédre elég lesz egy jó kis zöldségleves, főleg krumplival és répával. Nagyon jó idő volt aznap, a játszótéren jól kifáradtunk és szépen mentünk haza ebédelni. Gergőnek nagyon ízlett a leves, jót evett belőle, aztán megszólalt:
-Kérem a másikat!
Egymásra néztünk Anyukámmal, aztán azt mondta:
-Hááát, van egy kis almás süti az Ilonka nénitől. Házi, nagyon finom. Nem lesz semmi baj. (Mert én persze aggódva néztem, hogy nem akarok megint hasmenést.)
Aztán beleegyeztem. Panna mama elővette a sütit és letette Gergő elé:
-Erre gondoltam!- mondta elégedetten Gergő és kettőt pillanatok alatt jóízűen megevett. Mi meg persze nevettünk egy jót és Anyu felhívta Ilonka nénit is. Szerencsére aztán tényleg nem okozott semmi bajt a finom házi almás süti.
A képek nem aznap készültek, viszont aranyosak. Szerintem! :)

Gergő két éves lett

Hihetetlen! Gergőből március 2-án két éves nagyfiú lett. Szerdai napra esett szülinap, így késő délután, amikor Apa végre megérkezett a munkából, hármasban ünnepeltünk. Készítettem piskótás pudingtortát és tettünk rá a két gyertyán kívül egy aranyos marcipánlovacskát. Apával együtt elfújták a gyertyákat, aztán átadtuk az ajándékokat.



Kapott egy zöld pöttyös labdát, amit rögtön ki is próbált. Miért pont zöldet? Mert most az a kedvenc színe.












Aztán következett a kisvonat, a Kisvakondos könyv, Kockásfülü Nyúl dvd és a gyerekszobába egy nagyon klassz játszószőnyeg. Illetve a dolog egész pontosan úgy történt, hogy a szőnyeget lent felejtettük a kocsiban, de Gergő megszólalt:
-Kérek még ajándékot!
Egymásra néztünk Apával:
-Tényleg van még egy ajándék, lent a kocsiban!-mondtuk Gergőnek.
Apa gyorsan felhozta és nagy sikert aratott vele.


Másnap eljöttek a testvéremék, Zozó és Manna, hogy meghúzzák Gergő fülét. Aztán hétvégén jöttek a nagymamák, Pista bácsi, Jani és Jani papa. Jól sikerült a családi ünneplés is. Gergő már nagyon élvezte az ajándékok bontogatását, bár elkelt némi segítség. Meg persze nagy izgalommal játszott az új játékokkal. Főzött, szerelt, olvasott. :) Jó volt látni! Kapott szép pólót, nadrágot, zokni, pulcsit, de azokat csak egy pillantásra méltatta. Persze értem én, a játék a fontos! És igaza is van!

Beszélgetünk

Gergő nagyon szeret beszélni, ezt már többször is megállapítottuk családon belül. Ugyanis onnan lehet tudni, hogy merre van, hogy beszél és beszél... Egyébként idegen környezetben először meg se mukkan, majd ahogy kezd felszabadulni, úgy lehet a hangját egyre többször hallani, de persze itthon mondja a legédesebb dolgokat, na meg persze a nagymamáknál. Egyébként sokszor még álmában is beszél. Legtöbbször enni kér pl. mazsolát, pudingot, ubit vagy pedig tiltakozik, "Anya, nem atarom!" A "k" az nálunk "t" hang.
És most leírok néhány aranyos beszélgetést, amik ezen a héten hangzottak el.

A harisnyát vettük fel reggel, amikor megszólalt:
-"Nem atarom Annipanni!"...ehhez hozzátartozik, hogy nagyon szeretjük Marék Veronika Boribonról szóló meséit. Ő Boribon és én vagyok Annipanni. Többnyire. De a nagymamák is néha megkapják ezt a szerepet, sőt egyszer Apának is mondta, de megegyeztek utána, hogy Annipanni lány, így Apa nem lehet Annipanni.
-"Miért nem akarod Boribon?"-kérdeztem.
-"Mert van arcom!"-hangozott a válasz.

Egyik nap nyöszörögve mondta: "Fáj a nadrágom!"

Markológéppel játszott aranyosan egyedül, én éppen az asztalról pakoltam le evés után.
-"Ezt ráteszem és indulunk!"
-"Jól van Gergő!"
-"Jól van markoló!"

-"Anya! Fáj a derekam meg a fejem is!"- Panna mamának egyébként tényleg fáj a dereka, ott hallhatta.
-"Igen?"
-"Mert sokat ettem!"
-"Biztos?"-kérdeztem.
-"Iden!"-ez nálunk az igen-közben gurul a földön és elkezdi énekelni a Zsipp-zsupp kezdetű dalt. -"Júj, de fáj!"-mondta végül.

Ma az esti fürdés közben Apával a következő beszélgetés hagzott el:
-"Anya jöjjön!"
-"Apa nem jó?"
-"Nem."
-"Miért?"
-"Mert van arca."
Közben bementem kezet mosni és bekapcsolódtam.
-"Anyának van arca?"
-"Igen."
-"Gergőnek?"
-"Igen."
-"És Apának?"
-"Nem!"
-"De, Apának is van!"-mondtam én.
-"Nem akarom nézni Apa arcát!"-válaszolta Gergő. Mi meg persze nagyot nevettünk rajta.
Hogy ez a "van arca" mondás honnan jön, arra még nem jöttünk rá...

Néhány aranyos dolog még, ki tudja meddig mondja még így:
-tejgebíz = tejbegríz
-tapazonó = tappancsos zokni
-tutucs = kukucs
-sanyavú = savanyú