Nagyon sokat fejlődött Gergő az utóbbi időben. A leglátványosabb, hogy már gyönyörűen, egyedül, stabilan jár. Még január közepén, egészen pontosan 12-én a szülinapomon tette meg az első önálló két lépést felém, aztán a karjaim közé dobta magát. Majd visszafordult, Apához is lépett és hozzá is bedőlt. Ez elég jó játéknak is bizonyult! Ezek után még jópár napig csak kapaszkodva lépegetett, de aztán szépen fokozatosan egyre hosszabb távokkal próbálkozott egyedül. Úgy mondhatnám állandóan a járással próbálkozott, gyakorlatilag egész nap le sem ült. Na jó, persze amíg evett, aludt vagy mesét hallgatott, addig pihent egy kicsit. Az egy éves szülinapján pedig már egészen stabilan járkált. Eleinte persze csak a lakásban (tapadós zokniban), mert a téli csizmában az utcán nem igazán sikerült jól irányítani a lábacskákat. Aztán úgy gondoltam, kellene venni egy kis szandált, mert készültünk egy kis pihenésre Alsópáhokra. Gondoltam, ott a hotelben mégsem szaladgálhat majd például az étteremben vagy az uszodában sem zokniban, sem mezitláb. Szerencsére találtam a közeli kis cipőboltban egy nagyon aranyosat, aminek Gergő látványosan örült. Aztán megjött a szép idő és a kis Aprócska kapott egy kényelmes sportcipőt is. Akkor már semmi sem akadályozott minket abban, hogy a játszótéren is ide-oda totyogva felfedezzünk mindent. (Ez a felvétel március közepén készült.)
Eddig a hintát használtuk csak a játszótéren és onnan figyeltük az eseményeket. Mostanság már a csúszdát és a homokozót is kipróbáltuk. Biztos ugyanígy van a legtöbb családban, hogy Anya a félősebb. Gergőt én eddig a csúszdán végig fogtam a hónaljánál és egy pillanatra sem hagytam "csak úgy egyedül" csúszni. Aztán egyik hétvégén Gergő Apával csúszdázott. Lett is nagy huppanás meg kacagás! Anya meg gyorsan próbálta megörökíteni az eseményeket!
