Az első négy hét

...hamar eltelt. Közben zajlott a köldökcsonk mizéria, volt hascsikarásos időszak -részben még mindig tart-, ismerkedünk egymással és szokjuk egymást. Gergő eszik rendesen, sőt! Mi az, hogy! Nagyon is! Étvággyal és tejtermeléssel nincs gond. Nem hagytuk magunkat rábeszélni, hogy beszerezzünk babamérleget, így akkor tudunk az újabb statisztikai információnak örvendezni, amikor leméri a védőnő. Amúgy is láthatólag gyarapodik rendesen a mi kis zsír-pocok gyermekünk és mi sem parázunk emiatt feleslegesen. Néhány pózban látható, hogy a toka homloktól homlokig tart....
Lassan kezdjük megszokni és már-már kezelni is tudjuk a helyzetet, hogy egy-egy adott, konkrét eseménnyel, problémával kapcsolatban szinte minden esetben homlokegyenest különböző tanácsokat kapunk, természetesen mindig ésszerű magyarázattal együtt. Ráadásul nehezíti a dolgokat, hogy a két országban is teljesen különböző felfogás uralkodik az eddig jelentkezett, problémásnak vélt helyzetek mindegyikében.
Legelső ilyen esemény a szokásos besárgulás volt, ami majdnem két hét alatt múlt csak el. A kórházban is inkább csak kérdezősködtek, hogy van-e étvágya Gergőnek, nem alszik-e nagyon sokat amikor érdeklődtünk, hogy szerintünk besárgult a kölyök, mit kéne ilyenkor tenni. A védőnő sem foglalkozott ezzel, csak feltette ugyanezeket a kérdéseket. Később állt össze a kép, hogy megvizsgálta Gegrőt mindig rendesen, csak mivel úgy itélte meg, hogy minden rendben zajlik, nem akart minket beparáztatni. Minden alkalommal kérdeztük, hogy nem látja-e, hogy sárga a gyerek. Minden alkalommal mondta, hogy de igen, de ne foglalkozzunk vele, amíg eszik rendesen és nem nagyon aluszékony. Ugyanez volt a helyzet a köldökcsonkkal is. Ági minden szert, kenőcsöt, port beszerzett pelenkázáshoz, köldökápoláshoz, fürdetéshez és gondoltuk, hogy akkor mi ezeket jól fel is használjuk. Persze most is az volt az instrukció, hogy ne csináljunk vele semmit. Elég, ha szárazon tartjuk és nem fedjük be a pelenkával. Ok, legyen! Egy idő után, valamelyik hajnali pelenkázás során feladtuk és lekezeltük a magyarországi szokások alapján alkohollal és hintőporral, mert már érdekes szaga volt... Két nap múlva le is esett, amit büszkén újságoltunk el Kerstinnek, a védőnőnek. Megnézte és mondta, hogy jó, hogy csak ilyen későn kezeltük le, mert nem esett le teljesen, mert túl gyorsan száradt ki az alkohol hatásásra, hanem visszamaradt egy picike kis rész, de nem baj, mert lekezeli és jó lesz. Legközelebb, ha lehet álljuk meg, hogy nem birizgáljuk semmivel.
Körömvágás dettó, csak fordítva. Nyugodtan vágjuk rendszeresen, mert a babának is jobb, hogy nem karmolássza össze magát és gondolja nem vagyunk annyira gyengeképességűek, hogy belenyírbálunk a kis ujjaiba. Igy esett, hogy körmöt is vágunk a második hét elejétől.
A babanyugtatási eszköztárunk is szépen, lassan bővül. Az egyik aduász a fűrdőszoba, mert itt jó meleg van, van nagy világos függöny fekete mintával és van vízcsobogás is. Ez még a hasfájást is enyhíti időlegesen... Gergő teljesen transzba tud esni a fürdőszobai függöny láttán. Simán nézegeti akár 10 percig is! Aztán, ha még vízcsobogás is párosul a látvány mellé, szinte biztosan elalszik. Na azért ez nem ennyire egyszerű, mert mostanság már sokkal éberebb és az ilyen fürdőszobai nyugtató elalvások általában csak néhány percig tartanak.

Származási hely: Az első két hét

A hordozókendőben és a babakocsiban viszont jó nagyokat szokott aludni. Mondjuk a hordozókendő szinte mindig ordítással kezdődik, mert jelentős kapálózás korlátozással jár, de ha már sétálunk, a ringatózástól úgy bealszik, hogy állandóan azt figyeljük, hogy vesz-e még levegőt. A babakocsi megaztán a fűrdőszobai függönnyel egy kategória, nagyon szereti és itt mindig megnyugszik.

A nagy nap!

Hétfő hajnalban született Gergő Nándor (a müncheni felvételi lap szerint teljes neve Gergö Nandor Naszekne) 3800g, 52 cm-rel. A vajúdás nagyon hosszú volt: vasárnap délután kettőtől jöttek a 3-5 perces fájások rendszeresen. Attila nagyon aranyosan minden fájásnál hozzám szaladt, ha éppen nem volt mellettem és masszírozta a keresztcsontomat, ami nagyon jól esett. Én meg közben előre hajoltam, rádőltem Attila karjára vagy egy székre vagy akármire és felemeltem egy picit az egyik lábamat és nyögtem. Bementünk a kórházba, de sajnos ott azt állapították meg, hogy a méhszáj még csak 1 ujjnyira van kitágulva. Azt mondták, hogy mivel közel lakunk, akár haza is mehetünk még egy kicsit. Délután 5-re visszamentünk, mert már nagyon erősek voltak a fájások, de sajnos a vizsgálat kimutatta, hogy nem tágult tovább a méhszáj. Megkérdezték, hogyan szeretnék vajúdni, mert mindenfélére van lehetőség. Én már korábban kitaláltam, hogy a kádat szeretném kipróbálni. Nagyon jó volt meleg vízben vajúdni, csak egyetlen kellemetlenség volt benne, hogy a meleg vizes kádfürdő felerősítette a fájásokat miután kiszálltam a vízből, hogy megvizsgáljanak. Mivel többször is, gyakorlatilag folyamatosan voltak a vizsgálatok, mindig meg kellett szakítani a jó kis fürdőzést, aminek végül is az epidurális érzéstelenítés vetett véget. Bár eredetileg nem szerettem volna semmilyen fájdalomcsillapítást, de este 1/2 11-kor kissé ijesztően hangzott, hogy a méhszáj még mindig csak 3 ujjnyira van kitágulva és az elég erős fájások már 2 percenként jöttek. Érezetem, hogy kezdek elfáradni és még nagyon sokáig tarthat a vajúdás. Egyébként a kádban fekve, nagyon jót beszélgettünk Attilával. Illetve állítólag leginkább én beszéltem :) Szóval megkaptam az epidurális érzéstelenítést és onnantól kezve éreztem ugyan a fájásokat, de már teljesen elviselhetőek voltak. Jól esett csak feküdni az ágyban és kicsit pihenni, mert akkor már nagyon fáradt voltam. Eredetileg azt gondoltam, hogy én majd járkálok, labdán ücsörgök és guggolok, de igazság szerint ott akkor már csak feküdni akartam és tudtam... és persze vártuk, hogy táguljon a méhszáj. Hajnali 3 körül a császáron kezdett gondolkodni a szülésznő. Aztán kaptam oxitocint egyre növekvő adagokban és egy kinyíló rózsára próbáltam koncentrálni. Folyamatosan figyelték a baba szívhangját és a fájástevékenységet. Aztán hajnali 5 körül végre kinyílt 10 centire a méhszáj, burkot repesztettek és jöttek is a tolófájások. Ott nem ment azért minden simán: elég hamar kibújt a kis feje, de a válla kereszben állt és be is szorult. Lett ám nagy sürgés-forgás a szülőszobában! Megjelent egy szülészfőorvos, meg mint utólag megtudtuk egy gyermekfőorvos vizsgálta a gyereket születés után egyből. Szóval végülis a szülészorvos "kitúrta" az egyik kis kezét és úgy húzták ki a kicsi Gergőt. Attila később elmesélte nekem, hogy eléggé lilás fekete színe volt. Egyből elrohantak vele egy speciális vizsgálóba, de aztán kb. 10-15 perc múlva már vissza is hozták és a kezembe adták. Gyönyörűnek láttam és csak néztem Őt és soroltam, hogy milyen gyönyörű a szeme, szája, orra füle. Attila néha megszólalt, hogy hát egy kicsit kalácsképű és az orra is olyan furcsa... :-) Ide tartozik, hogy még aznap este, ahogy Gergőt nézegettem, mintha egy kicsit kalácsképűnek tűnt volna egy kissé furcsa orrocskával.... :-)
Vettek vért a kis sarkából, lemérték és gyorsan betakargatták egy jó meleg takaróba, majd Attila kezébe nyomták. Jó volt látni, ahogy megnyugodott: nézegették egymást, ismerkedtek amíg vártam, hogy végre kitoljanak egy pihenő szobába és magamhoz ölelhessem a kisbabámat. Itt a baba első mozdulatra cicire pattant és beindult a kis szivattyú... :-) Ettől kezdve már minden rendben volt.
Néhány nap múlva már beindult a rendes tej is, aminek a baba is örül és mi is a pelenkázás miatt. Gyakorlatilag, ami bemegy az egy kicsikét színt kap és már jön is ki alul..:-) Nagyon jó volt mindkettőnknek, hogy itt is természetes, hogy az apuka is együtt lehet a szülő nővel az első pillanattól végig. Ez tényleg sokat segített nekem és Attila is örült volt, hogy végig együtt lehettünk. Gergő nagyon nyugodt a baba, rendesen eszik, és ha tiszta a pelus, tele a pocak és nincs hascsikarás, akkor komoly tekintettel, de azért gyakran ráfintorog a világra.
Ági