A nagy nap!

Hétfő hajnalban született Gergő Nándor (a müncheni felvételi lap szerint teljes neve Gergö Nandor Naszekne) 3800g, 52 cm-rel. A vajúdás nagyon hosszú volt: vasárnap délután kettőtől jöttek a 3-5 perces fájások rendszeresen. Attila nagyon aranyosan minden fájásnál hozzám szaladt, ha éppen nem volt mellettem és masszírozta a keresztcsontomat, ami nagyon jól esett. Én meg közben előre hajoltam, rádőltem Attila karjára vagy egy székre vagy akármire és felemeltem egy picit az egyik lábamat és nyögtem. Bementünk a kórházba, de sajnos ott azt állapították meg, hogy a méhszáj még csak 1 ujjnyira van kitágulva. Azt mondták, hogy mivel közel lakunk, akár haza is mehetünk még egy kicsit. Délután 5-re visszamentünk, mert már nagyon erősek voltak a fájások, de sajnos a vizsgálat kimutatta, hogy nem tágult tovább a méhszáj. Megkérdezték, hogyan szeretnék vajúdni, mert mindenfélére van lehetőség. Én már korábban kitaláltam, hogy a kádat szeretném kipróbálni. Nagyon jó volt meleg vízben vajúdni, csak egyetlen kellemetlenség volt benne, hogy a meleg vizes kádfürdő felerősítette a fájásokat miután kiszálltam a vízből, hogy megvizsgáljanak. Mivel többször is, gyakorlatilag folyamatosan voltak a vizsgálatok, mindig meg kellett szakítani a jó kis fürdőzést, aminek végül is az epidurális érzéstelenítés vetett véget. Bár eredetileg nem szerettem volna semmilyen fájdalomcsillapítást, de este 1/2 11-kor kissé ijesztően hangzott, hogy a méhszáj még mindig csak 3 ujjnyira van kitágulva és az elég erős fájások már 2 percenként jöttek. Érezetem, hogy kezdek elfáradni és még nagyon sokáig tarthat a vajúdás. Egyébként a kádban fekve, nagyon jót beszélgettünk Attilával. Illetve állítólag leginkább én beszéltem :) Szóval megkaptam az epidurális érzéstelenítést és onnantól kezve éreztem ugyan a fájásokat, de már teljesen elviselhetőek voltak. Jól esett csak feküdni az ágyban és kicsit pihenni, mert akkor már nagyon fáradt voltam. Eredetileg azt gondoltam, hogy én majd járkálok, labdán ücsörgök és guggolok, de igazság szerint ott akkor már csak feküdni akartam és tudtam... és persze vártuk, hogy táguljon a méhszáj. Hajnali 3 körül a császáron kezdett gondolkodni a szülésznő. Aztán kaptam oxitocint egyre növekvő adagokban és egy kinyíló rózsára próbáltam koncentrálni. Folyamatosan figyelték a baba szívhangját és a fájástevékenységet. Aztán hajnali 5 körül végre kinyílt 10 centire a méhszáj, burkot repesztettek és jöttek is a tolófájások. Ott nem ment azért minden simán: elég hamar kibújt a kis feje, de a válla kereszben állt és be is szorult. Lett ám nagy sürgés-forgás a szülőszobában! Megjelent egy szülészfőorvos, meg mint utólag megtudtuk egy gyermekfőorvos vizsgálta a gyereket születés után egyből. Szóval végülis a szülészorvos "kitúrta" az egyik kis kezét és úgy húzták ki a kicsi Gergőt. Attila később elmesélte nekem, hogy eléggé lilás fekete színe volt. Egyből elrohantak vele egy speciális vizsgálóba, de aztán kb. 10-15 perc múlva már vissza is hozták és a kezembe adták. Gyönyörűnek láttam és csak néztem Őt és soroltam, hogy milyen gyönyörű a szeme, szája, orra füle. Attila néha megszólalt, hogy hát egy kicsit kalácsképű és az orra is olyan furcsa... :-) Ide tartozik, hogy még aznap este, ahogy Gergőt nézegettem, mintha egy kicsit kalácsképűnek tűnt volna egy kissé furcsa orrocskával.... :-)
Vettek vért a kis sarkából, lemérték és gyorsan betakargatták egy jó meleg takaróba, majd Attila kezébe nyomták. Jó volt látni, ahogy megnyugodott: nézegették egymást, ismerkedtek amíg vártam, hogy végre kitoljanak egy pihenő szobába és magamhoz ölelhessem a kisbabámat. Itt a baba első mozdulatra cicire pattant és beindult a kis szivattyú... :-) Ettől kezdve már minden rendben volt.
Néhány nap múlva már beindult a rendes tej is, aminek a baba is örül és mi is a pelenkázás miatt. Gyakorlatilag, ami bemegy az egy kicsikét színt kap és már jön is ki alul..:-) Nagyon jó volt mindkettőnknek, hogy itt is természetes, hogy az apuka is együtt lehet a szülő nővel az első pillanattól végig. Ez tényleg sokat segített nekem és Attila is örült volt, hogy végig együtt lehettünk. Gergő nagyon nyugodt a baba, rendesen eszik, és ha tiszta a pelus, tele a pocak és nincs hascsikarás, akkor komoly tekintettel, de azért gyakran ráfintorog a világra.
Ági