A Balatonnál

Tegnap leugrottunk egy napra a Balcsihoz. Hárman mentünk, Panni mama, Gergő és én. Azért csak ilyen rövid időre, mert tegnap volt a bátyám születésnapja és gondoltuk meglátogatjuk őket. Éppen a Balcsinál nyaralnak a kislányával, Mannával. Arról nem is beszélve, hogy kánikulában legjobb a vízparton lenni. Ezért gondoltunk egyet Anyukámmal és elindultunk korán reggel. Nagyon jól éreztük magunkat, csak Apa hiányzott nagyon. De neki sajnos dolgoznia kellett. Siófokon egy kávézóban találkoztunk reggel 9 és 1/4 10 között, aztán elmentünk Zoliék strandfelszereléséért és irány a strand! Először kerestünk egy jó árnyékos helyet, aztán barackot, meggyet és szilvát ettünk. Gergőnek még egy darabka kifli és dióstekercs is lecsúszott.



Majd irány a víz, 28 fokos volt!!! Bekentük a gyerekeket, de annyira tűzött a nap, hogy én inkább ráadtam Gergőre egy pólót, meg egy fehér sapkát. Nem igazán élvezte a vizet. Végig a karomban volt, és azt sem akarta, hogy bevizezzem... fáradt volt...mert persze lefelé az autóban nem aludt el. Manna viszont az úszógumijával nagyon jót fürdött! Aztán mi a Gergővel kimentünk inkább és elmentem vele a babakocsival sétálni. 10 perc után a karfára támaszkodva elaludt. Próbáltam rávenni, mikor még nézelődött, hogy dőljön hátra, de nem akart, mert annyi érdekességet kellett megfigyelni. Strandolók, autók, motorosok stb. :) Aztán amikor elaludt, persze lefektettem és a babakocsi háttámláját is leengedtem amennyire lehetett. Beálltam vele egy árnyékos helyre és vártam. Kezdem megéhezni, ezért próbáltam vele egy büféhez beállni, ahol csak néhány ember volt, de nem sikerült vennem semmit, mert amint közelebb értünk az emberekhez, azonnal nyitogatni kezdte a szemecskéjét. Na, gondoltam nem baj, majd a kritikus fél óra után visszamegyünk a tesómékhoz, de sajnos ez nem volt jó ötlet, mert nemsokkal utána felébredt. Pedig nagy zaj nem volt, de úgy látszik nagyon éberen aludt, nehogy lemaradjon valamiről. :) Így sajnos csak 3/4 órát aludt az otthoni szokásos 2-2 és fél óra helyett, így persze egy ideig nyűgös és fáradt volt. Aztán túllendült egy kis szopikázás segítségével.
Ebédre halat ettünk uborkával és kiflivel. Gergő nagy uborkaevő ám! A desszer pedig palacsinta volt. Ebéd után Manna aludt egyet, mi pedig próbáltunk halkan játszani, kevés sikerrel.


Aztán inkább elvittük Gergőt nézelődni a babakocsiban, hátha elalszik, de esze ágában sem volt! :)

Csak nem fogja alvásra pazarolni a drága időt, amikor mindenfelé annyi érdekesség van!!!
Mikor Manna a nagy alvásból felébredt, következett a közös játék a kőbálnával, amit Manna inkább lovacskának keresztelt.

Kőbálnázás után pedig szépen sorban elkértük és kipróbáltuk a mellettünk nyaraló kisfiú összes játékát! Pedig nálunk is volt mindenféle, persze a másik játéka mindig érdekesebb... ezt már az itthon homokozásaink során megállapítottam. Az osztozkodás Mannával nem mindig volt könnyű, végül Manna a számolást javasolta. Azt kérte, hogy kilencig számoljak, így egy kis várakozással szépen sorrakerültek felválva többször is. Ez a járássegítő volt a legnépszerűbb.



Ja, és végre találtam a bazárban Gergőnek egy jókis homokozós teherautót, amire már nagyon vágyott! Azzal is játszott egy kicsit, aztán újra elmentünk fürdeni.



Isteni volt a víz és mostmár Gergő is élvezte az öntögetést. Főleg azt, amikor rám önthette a vizet. Nagyi hozott 2 régi műanyag bögrét, amire én gyerekkoromból emlékszem is, hogy játszanak velük a kisunokák.
Finom fagyit is ettünk, Gergő is jóízűen rágcsálta a tölcsért. Aztán sajnos el kellett kezdeni készülődni hazafelé. Panni nagyi vett még egy szelet görögdinnyét, amit együtt megettünk. Nagy sikere volt!
Először a Nagyit vittük haza, kb. este fél kilenc körül értünk Budaörsre. Gergő sajnos 10 perccel az érkezés előtt felébredt és sírt, hogy ki akar szállni és szopizni szeretne. Nagymami már az összes játékot elővette, hogy szórakoztassa a kisTrónörököst, de hiába. Végül énekeltem neki, az már egy idő után segített. Követezett még egy szopizás és kiflimajszolás, aztán amig én rendet raktam a kocsiban, Nagymama és Gergő sétáltak egy picit! Persze Gergő fel is szeretett volna menni a nagyihoz, de én már nem engedtem, mert már így is késő volt.


Aztán irány haza Apához. De Gergő nem aludt el az autóban bármennyire is késő volt, mert még látni akarta Apát.
Szép nap volt! Boldog szülinapot Zoli!