Testvérek

Csabi egyre intenzívebben figyeli Gergőt! Mostanra már ügyesen forgatja a fejét és hangosan kiabál, ha jó a kedve. Kedvenc szavajárása a "heő" és a "geő". Meg is állapítottuk Gergővel, hogy ez már majdnem Gergő, amit mond. Gergő is nagyon szereti az öcsikéjét. "Rám nevetett!" "Ezt nekem mondta!" "Megfogta az ujjamat!" - magyarázza nekem rendszeresen az én nagyfiam. Lelkesen játszana is Csabival, föléhajol, rámászna, stb. a két és fél évesek lendületével. Sajnos le kell néha állítani Őt. Azzal biztatom Gergőt, hogy hamar megnő a kicsi Csabi, akkor aztán hancúrozhatnak, autózhatnak majd naphosszat együtt. De ha jobban belegondolok, már játszottak is együtt. Ugyanis Gergő kitartóan próbálgatja Csabi kezébe adni a játékokat. Csabika minden tőle telhetőt megtesz, próbálja megfogni, de még nem igazán sikerül. Illetve néha azért már a karikát sikerült megfogni egész jól. Hason fekvős, fejfelemelős játékot is játszottunk már több-kevesebb sikerrel. Gergő szeret Csabi mellé lefeküdni, hozzábújni. Ilyenkor lelekesen közli: "Anya, itt vannak a testvérek!" Aztán odateszi az arcát Csabi arcához és amikor Csabi kalimpál egyet, Gergő örömmel meséli el nekem, hogy Csabi bizony megsimogatta őt. Szóval nagyon cukik! Egyszer-egyszer próbálkozik vadulással is pl.lenyomja a kezét az ágyhoz, de sírásig még nem fajult a dolog. Én egyszer azért, amikor Gergő megszorította Csabi kezét, válaszul én megszorítottam Gergő kezét. Csak hogy megértse, hogy az fájhat és én megvédem Csabit, ha kell. De ez nem jellemző. Ja és ha Gergő felébred, akár reggel, akár a délutáni alvásból, egyből Csabihoz megy, és jó reggelt kíván! Jó látni, hogy mennyire szeretik egymást! Remélem, ez így is marad örökre!