Már van biztos legalább egy hónapja, hogy ezek történtek, de sajnos blogírásra nem sok erőm maradt az utóbbi időben. Szóval:
Egyik délután lent voltunk Gergővel a játszótéren és a szokásos motorozással töltötte az idejét. Fel a kis dombra, le a kis dombról. Egyszercsak azt láttam, hogy egy 4 év körüli helyes kislánnyal együtt játszanak. A kislány rollerezett, szépen megvárták egymást és beszélgettek. Nemsokára leszálltak a járművekről és tornamutatványokba kezdtek, aztán aszfalt krétával rajzoltak. Gondoltam, mostmár picit közelebb megyek hozzájuk és ott ülök le gy padra. Nem akartam én őket megzavarni, nagyon aranyosak voltak. Szóval a kiváncsiság odavitt és hallom ám, hogy Gergőt Sándornak szólítja a kislány. Gondoltam szólok, hogy nem jó néven szólítja a kis Manómat, de lazán vette a kislány, akit aztán mint megtudtam Annamarinak hívtak, onnantól Gergőt mondott neki. Másnap leesett a tantusz, hogyan lett a Gergőből Sándor. Ugyanis, ha megkérdezik valaki az én kis fiacskámat, hogy hívják, akkor Gergő a teljes nevét mondja hadarva, ami ugyebár Naszek Gergő Nándor és a Nándor meg a Sándor, az már szinte ugyanaz. :)
A másik cuki pedig, ahogy becézget engem. Az Anyácska a kedvencem, a legviccesebb pedig eddig a "Naszek Anya" volt!
Egyébként még mindig imád beszélni. A szókincse szerintem nagyon gazdag és már nagyon édesen használja a nyelvet. Olyanokat mond pl. hogy" Próbáld csak meg Anya! Sikerülni fog! Ügyes vagy!"
Van, amikor igazi fantázia-történeteket ad elő, amit általában úgy kezd el, hogy "Képzeld el Anyci...".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése