Aztán, ahogy Apa nevezi, a kisfiunk mostanság "kontur mentén szalad". Mindenbe, amibe lehet kapaszkodik és oldal irányba lépeget.
A legújabb móka pedig, az hogy a karunkon ülve mutogatja, hogy merre menjünk a lakásban és mit nézzünk meg. Egyre több dolgot ért meg és azt látványosan a tudtunkra is adja. Megnézzük és ha lehet meg is ütögetjük picit a karácsonyi gömböket, amik a lámpán és a függönyön lógnak. Aztán megtapogatjuk az adventi koszorú előtt álldogáló kicsi angyalkákat szép sorban, a kedvenc a legkisebb, amelyik egy hintalovon ül. Majd következhet a lógóslábú béka-béka-brekeke, amelyik a könyvespolc tetején ül. Aztán a családi fotón megkeressük Gergőt, Apát és Anyát is. Utána irány a hinta, amibe hol beül, hol inkább csak meglökjük üres
Nagyon szeretünk könyvet nézegetni. Kedvenc könyveink: Elsa, a kiskacsa története, A kis jegesmedve és most legújabban József Attila Altató című verse. Az Elsáról szóló történet legizgalmasabb része, amikor valami (egy hatalmas hal) megmozdul a kiskacsa alatt a vízben és ő nagyon megijed. A jegesmedvés mese végén elhangzik, hogy "De jó játék volt! Holnap gyere megint! Szia! "Nálunk ez úgy nézett ki, hogy először csak a szia elhangzásakor integett Gergő lelkesen, majd pár nap múlva, már az elötte lévő mondatnál, aztán már a "De jó játék volt!"-nál indult a kis kéz. Mostanság pedig az "Altató" a sláger. Egymás után kétszer, néha háromszor is kéri.
A napi rutinhoz egy kis hintázás is hozzá tartozik, amióta Apa felszerelte nekünk a hintát. Köszi Apa!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése