Újra itthon

Ma este végre hazaérkezik Apa is Münchenből, ugyanis vége a féléves projektmunkának! Mi-Gergő és én-már egy hónapja itthon vagyunk és Anyukámnál foyamatos kényeztetésben van részünk. :) Hogy miért jöttünk haza kétrészletben? Egyszerű a válasz, ugyanis egy autóba nem fértünk volna el mindannyian a sok csomag mellett. Már kifelé is teljesen telepakolt autóval mentünk és azóta ugyebár gyarapodott egy kis lurkóval a család és a járulékos dolgai bizony nem kis helyet foglalnak el pl.babakocsi, babakád, pelenkázó. Szóval, mi hazajöttünk Pünkösdkor, amikor kijöttek látogatóba a bátyámék és azóta Anyukámmal babázunk. Szép volt ez az egy hónap együtt! Jó volt átbeszélni a babás dolgokat és együtt élvezni Gergő fejlődését, huncutkodását, bár Apa nagyon hiányzott nekünk. Na és ami még hiányzik vagyis amik hiányoznak, azok a gyönyörű müncheni parkok és Barbaráék.

Mi is történt ezalatt az egy hónap alatt?
Először is kaptunk két oltást, amitől egy kicsit belázasodott a kis Minimanó és szerinem székrekedést is okozott. Gergő egyébként nagyon hősiesen tűrte a kínzást. Amikor beleszúrtak, akkor persze sírt, de nagyon hamar abba is hagyta, aztán még kicsit panaszkodott, de nem sokkal később rámosolygott a doktor nénire, aki valóban nagyon kedves volt velünk. Meg is mérték Gergőcit: szóval június 9-én 5830 gramm és 60 cm volt.(14 hetesen) Azóta nem mértük, de a ruhák alapján biztos nőtt, ugyanis sajnos néhány kedvenc ruhát bizony el kellett rakni.
Barbara javaslatára elkezdtük az alma és a barack kóstolgatását is. Ő ugyanis azt mondta, hogy neki a kisgyerekes baráti körben az a tapasztalata, hogy érdemes minél előbb megkóstoltatni pár csepp gyümölcslével a babákat, hogy megismerjék az új ízeket. Szerinte azok a babák, akiket nagyon sokáig kizárólag csak szoptattak, nagyon nehezen lehetett rászoktatni a gyümölcsökre, zöldségekre . Gergő először fintorgott a néhány csepp almára és a barackra is, de aztán végül a kanalat, amit a kezébe adtunk, mégiscsak lenyalogatta.
A védő néni és a doktor néni szerint is nagyon szépen tartja a fejét és a hátát Gergő! A hordozókendőt is megdícsérték mind a ketten. A doktor néni szerint a tartásának és a csípőjének is biztos, hogy nagyon jó, nem beszélve a testközelségről és a "kilátásról". Kérdezték,hogy mennyit fektetjük hasra Gergőt és fordul-e már az oldalára vagy esetleg hasra. Jobbra balra fordul szívesen, de a hasára igazából csak ritkán raktuk eddig, mert nem nagyon szerette... mindig "arconpörgés" és sírás lett belőle rövid idő múlva. Viszont a kezünkben hason repülőzni nagyon szeret. "Sajnos az nem elég, gyakorolni kell a hasonfekvést önállóan, mert az a kiindulópontja a további mozgásformáknak." -hangzott a jótanács. Így aztán szorgalmasan gyakoroltuk, minden nap többször is "kínoztuk" egy kicsit Gergőt és lám-lám néhány nap múlva méltatlankodás közben dühből hasról hátra fordult, na meg persze egyre ügyesebben tartotta a kis fejecskéjét és viszonylag hamar elkezdte élvezni is ezt az új látószöget. :) Mostmár a közelébe tett játékaiért is nyúlkál és persze tömi a szájába gyorsan.
Aztán ami még édes, hogy már nemcsak a hajamat használja kapaszkodónak, hanem a fülemet is! Egyébként a hajamat szinte mindig összefogom hajgumival, de Gergőt nem lehet kicselezni, ugyanis hihetelen jóérzékkel találja meg azt a néhány szálat, ami kilóg mégiscsak és azt jól el is kapja.
Szeret ölben ülni is és mostmár ott tartunk, hogy felnéz, hogy kinek az ölében is ül. Amikor pedig a hónalja alatt fogva a hasunkon felállítjuk, akkor mindig boldogan mosolyog és egy kis édes, rekettes hangot is hallat.
A pelenkázásnál és a fürdetésnél van egy vicces szokása Gergőnek. Előszöris jól megnyújtózik, aztán bokánál keresztbe teszi a lábát kinyújtva! Én ennek mindig nagyon örültem, így mostmár odáig jutottunk ez ügyben, hogy figyeli, várja a hatást a produkció után. Én meg persze örülök és sokszor meg is tapsolom a nagy produkciót!
A napirendünk is átalakult egy kicsit. A szopizások száma nem csökkent, most is 2-3 óránként követeli a jussát, de már sokkal hamarabb készen van. Ami változott az az, hogy ritkábban alszik, de hosszabb ideig. Van, amikor két szopi között nem alszik, hanem nézelődik, játszik, mosolyog és persze reklamál, hogy vegyük kézbe, mert úgy a legeslegjobb, úgy kerek teljesen a világ.

Ági